Egy héttel a nagy sendai földrengés* után a reaktor-helyzet még mindig aggasztó és napi 1-2 erős utórengés hintáztatja a házakat. A városban szemmel láthatóan kevesebben vannak és a vonatközlekedés is akadozik. Az ellátás pedig... az élelmiszerhiányról szóló hírek ugyan eltúlzottak, de azért azt nem lehet mondani, hogy az ellátással minden rendben lenne.
Először is, a liftek és a mozgólépcsők sok helyen nem működnek - nem károsodtak, csak takarékoskodnak az árammal. A boltok gyakran később nyitnak és korábban zárnak, ami a teljes munkaidőben dolgozóknak elég kényelmetlen.
Most először láttam japán élelmiszerboltokat üres polcokkal. Elfogyott a rizs, az üveges víz, a WC papír, az elem. Zöldség, gyümölcs, kevés friss hús ugyan még volt, de tejet, joghurtot és tofut már nem találtam. Először a hajdani román és bolgár sizések jutottak eszembe, a kommunizmus hiánygazdasága, de utána rájöttem, hogy ott a kevés árut úgy rendezték el, hogy megtöltse a polcokat, mig itt az üres polcokat egyszerűen üresen hagyták. Érdekes megfigyeléseket lehetett tenni a vásárlói preferenciákról is - például a senbei** elfogyott, de a chips nem.
A hiánynak több oka is van. Egyfelől szállítási problámák jelentkeztek, de pl. tej állítólag azért nem volt, mert a földrengésben megsérült a papírdoboz-gyár, másfelől megindult a felvásárlás is; Tokyóban állítólag kétszer annyi élelmiszer fogyott el, mint rendesen. Míg a földrengést a lakosság vitézül állta; a “jön a sugár” pánik azért a japánokat sem hagyta érintetlenül. Mivel értelemszerüen a fejvesztett menekülés Hong Kongba, Európába számukra nem olyan erős opció, marad hát a bespájzolás - valamit mégiscsak tenni kell az eljövendő világvége kibekkelésére.
Csütörtökre azonban megváltozott a helyzet. Reggel Meguróba kellett mennem, ami egy nagyobbacska állomás, igy négy, különböző lánchoz tartozó élelmiszerboltot is bejártam. Végre kaptam tejet és rizs is volt, igaz, hogy csak korlátozott mennyiségben; egy vásárló egy zacskóval vehetett. A háztartási boltban is volt már maszk, és az onigiri is fel-fel tűnt. Az elem azért még várat magára...
Lassan talán visszatalálunk a régi kerékvágásba...
-----------------------------------
* Legújabb hivatalos nevén Nagy Tóhoku-Kantó Földrengésként emlegetik (東北関東大震災)
** Kemény, ropogós, rizslisztből készült sós rágcsi
Erről a bespájzolásról eszembe jutott nagyanyám, aki már nagyobb gyerek volt a II. világháború alatt, és akkoriban annyit nélkülöztek, hogy mai napig beidegződése a bespájzolás. Pl. egy 3 napos ünnepre annyi kenyeret vesz, hogy 3 családnak elég volna :) Nekünk Pestre annyi általa készített száraz tésztát küld havonta, hogy még ajándékozni is tudok belőle :)
VálaszTörlésNektek azért kitartást! Remélhetőleg helyre áll majd lassan minden.
Igen, ez Tokyóban is valahogy így működik most... Lassacskán normalizálódika helyzet, köszönjük a jókívánságokat!
VálaszTörlés