A bűzös csemege

Egyik első emlékem Japánból az átható kutyaszarszag az egyetem udvarán, azóta már tudom, hogy ez az ősz beköszöntének legbiztosabb jele. Absztrakt gondolkodás, ennyi kutya a világon nem lehet! és tüzetesebb helyszíni vizsgálat segítségével hamarosan rádöbbentem, hogy az irtózatos bűzt egy lehullott, apró, sárgás gyümölcs okozza. Döbbenetem fokozódott, amikor észrevettem, hogy ezt a büdös, penészedő, trutymós állagú, félig szétrohadt izét szorgos öregasszonyok kis nejlonzacskókba gyűjtik és elviszik. Biztosan a Köjál, gondoltam, de aztán a többiek felvilágosítottak, hogy korántsem, ezt bizony megeszik, mert ez ginnan és finom.

Ginnan a fán: itt még nem annyira büdös

Yakk... Na én ilyet biztosan nem.

Lehullott ginnan: ez már annál inkább

Aztán persze ettem, és eszek azóta is. Igaz, nem a gyümölcs-részét, hanem a magját, ami már teljesen szagtalan, babszemnyi méretű, zöldes-sárgás színű, enyhén ruganyos állagú és kissé kesernyés ízű, és tényleg nagyon finom. Lehet chawan-mushiba, vagy más ételekbe tenni, de talán magában, faszénen grillezve és megsózva a legjobb, remek rágcsi egy kis saké mellé. Egy időben annyira rákattantunk, hogy még recepteket is kitaláltam hozzá, csináltam már ginannos-csirkés rizottót, tofus-ginnanos levest, de a legjobban egy gyöngytyúkos cassarole sikerült, ginnannal és radicchioval, hozzá egy kis fehér borral, mmmm...!!!

Grillezett-sózott ginnan

Ha valaki ezek után odahaza ellenállhatatlan vágyat érezne egy kis sült ginnanra, itt egy biztos tipp: ki kell menni ősszel a Szabadság térre, a TV volt épülete elé. Szagoljunk bele a levegőbe, és ha átható bűzt érzünk, ne az aktuális városvezetést vádoljuk, erről kivételesen nem tehetnek! akkor helyben vagyunk. Lábunkat bugyoláljuk nejlonzacskóba, ezt utána veszélyes hulladékként kell megsemmisíteni, kezünkre húzzunk kesztyűt és szerezzünk egy csipeszt. Keresgéljünk a fűben, a valódi kutyaszar között, höhöhö, és az apró sárgás gyümölcsöket emeljük be a csipesszel egy nejlonzacskóba, gondosan ügyelve, hogy ne érintsük meg közben őket. Ha megvan a kellő mennyiség, a zacskót hermetikusan zárjuk le és vigyük haza a zsákmányt, a villamoson lehetőleg ne viszonozzuk a firtató tekinteteket.

Otthon fogjunk egy nagy vödröt, lehetőleg olyat, amit már semmi másra nem használunk, vegyünk gumikesztyűt, orrunkra rakjunk csipeszt és álljunk neki a csonthéjas* magok megtisztításának. Amikor készen vagyunk és legalább háromszor átöblítettük-ledörzsöltük a magokat, a lehámozott gyümölcshúst vigyük el autóval a legközelebbi lakott településtől legalább 1 km távolságra és ássuk el. Utána kedvesünket, rokonainkat és kollégáinkat kerüljük pár napig, mert gyakorlatilag kizárt, hogy mindeközben nem került a ruháztunkra néhány apró darab a gyümölcsökből, és ezek után úgysem fogják nekünk elhinni, hogy nem kutyaürülékben hemperegtünk.

A megtisztított-megmosott magvak már szabad kézzel is kezelhetőek; ha megszáradtak, el kell rakni őket egy szellős zacskóba, amikor szükség van rá, elővenni, feltörni a csonthéjakat és kibontani a hártyából a gyönge kis magvakat,** utána pedig tegyük, amit a szívünk vagy a recept diktál.*** 

Ginnan, mint egy kaiseki fogás része

Maga a fa is érdekes, amiről származik: japánul ginkónak, magyarul páfrányfenyő, latinul Ginkgo biloba, hívják és a Wiki szerint élő kövület, se rokona, se ismerőse, és már a Júra korban is megvolt, vagyis a dinók is ehhez dörgölődzhettek akkoriban. Egyébként csak buzdítani tudok mindenkit ginkófa ültetésére, mert ősszel csodálatosan szép; szinte egycsapásra, tökéletes sárga színbe váltanak a levelek, valahogy így:

A híres ginkófa sétány Gaienmae mellett, teljes őszi pompában

Odahaza, Andor barátom és szomszédom jóvoltából nekünk is van két szép ginkófánk a kertben. Mivel a ginkó fák kétlakiak, így 50% az esélye, hogy hancúr lesz, ez esetben szeptember vége felé jobb, ha gázálarcban merészkedünk csak ki a házból. Egyelőre még béke van, szépen, és főleg jószagúan, növögetnek, de lehet, hogy csak még serdülés előtt állnak? 

----------------------------------------------

* igazából nem az, csak úgy néz ki, de ez lényegtelen.

** Ha mindez macerásnak tűnik, alternatív megoldásként, főleg ha az ember Tokyóban lakik, vegyük meg a lehámozott, légmentes zacsiba csomagolt magokat a boltban.

*** Ilyeneket találtam egy kis netes kutakodással: a klasszikus ginnanos chawan-mushi, egy érdekes ginnanos-heringes chazuke vagy ez a ginnanos süti, persze mind angolul, sajna.