A világ legbiztonságosabb városa

Egy amerikai barátommal történt az idén tavasszal. Ment haza késő este, már alig voltak az állomáson amikor a metróállomás mozgólépcsőjén állva durván vállon taszította egy felfelé siető fiatalember. Felérve a mozgólépcső tetejére, a barátom kérdőre vonta, tulképpen ez most miért is volt jó? mire az idegen szó nélkül bemosott neki egy hatalmasat, aztán még a biztonság kedvéért egy párszor még bele is rúgott, amint a földön feküdt, majd szitkozódva odébbállt. Ekkorra ért oda a metrófelügyelő, aki addig a kalickában lapított, felsegítette, rendőrt hívtak, jegyzőkönyv, satöbbi. Barátom utána hazament, de csakhamar rosszul lett, hányt, szédült, feje fájt, ezért kórházba ment, ahol komoly agyrázkódást és arccsontörést állapítottak meg. Néhány napig bent tartották, utána jó sok fejfájás, de most már szerencsére jól van. A tettes persze nem lett meg, pedig volt biztonsági kamera felvétel is, a rendőrség a sajnálatát fejezte ki és felhívta a barátom figyelemét, hogy a gyanús egyéneket jobb nem provokálni.

Ha a fentiek valahol Amerikában, vagy nagyjából bárhol másutt a világon, zajlottak volna le, elég hétköznapi sztori lenne, de mindez Yokohamában, egy nagy állomáson történt. És még sorolhatnám a hasonló eseteket: egyszer egy partnerünket az ATM-ből kifelé jövet kirabolták, egy másik ismerősőmet a yakuza verte meg, mert aggályoskodott a zaj miatt, hozzánk pedig egy ízben betörtek, mondjuk sok kár nem esett, csak némi kézpénzt vittek el, ez azért különösen vicces, mert Magyarországon ez a szerencse eddig elkerült bennünket, igaz, már próbálkoztak. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy Japánban időről-időre valaki mangahősnek képzeli magát és ebből olyan, nagy port felkavart esetek eredeznek, mint az akihabarai késes ámokfutás vagy metrós gáztámadás.

Hogyan? akkor a Japán közbiztonság csak legenda lenne? valami régi, de már nem létező dolog, mint a szamurájok meg a seppuku? vagy csak működik az országpropaganda és eltitkolják a város sötét oldalát? A Tokyo Reloaded most rendet vág ez ügyben:

Hát először is, ahogy az angol mondja: shit happens, még a legjobb családban / országban is. A közbiztonság Japánban a fenti, és más hasonló, esetekkel EGYÜTT is kivételesen jó. Félelem nélkül lehet sötét helyeken mászkálni, dolgokat elhagyni, majd újra megtalálni és az már a családi legendáriumunk része, hogy egy jó évig nem zártam a Régi Ház ajtaját, mert nem találtam a kulcsomat nem, nem akkor törtek be.

Másodszor, ott van ez a yakuza nevű dolog, ami azért korántsem legenda. A yakuzához, bár jól láthatóan jelen vannak, a gaijinnak általában kevés köze van, mivel nem fecsérlik arra az energiájukat, hogy feleslegesen vegzálják a külföldieket, én már stoppoltam is egyszer yakuzát annó, nagyon kedves ember volt, ennél ők sokkal lukratívabb üzletekben utaznak. De amennyiben a gaijin, vagy akár a bennszülött, oktalanul beleártja magát a dolgaikba, okoskodik, emberkedik, akkor rosszul járhat. Az amerikai barátomat megagyaló ifjú jó eséllyel valami frusztrált chimpira lehetett, akinek rossz napja volt, ez különösen a rendőrség reakciójából vált nyilvánvalóvá, a yakuzával ugyanis ők is csínján bánnak. Hogy miért van ez így, az külön posztot érdemelne, de szerintem ennek bőséges irodalma van, ld. pl. Jake Adelstein e témában megjelent könyvét "Tokyo Vice" címmel, úgy tudom magyarul is megjelent. Lényeg, hogy do not mess with the yakuza.

Harmadszor, és mintegy a fentiek metszésvonalában: Tokyóban élve az embert könnyen eltölti egyfajta sebezhetetlenség érzése; a többiek is betartják a szabályokat, semmi rossz nem történhet velem, biztonságban vagyok. Ez a jelenség leginkább az Európában bóklászó, mulya japán turistákon figyelhető meg, köztudomásúlag rajtuk gyakorolnak a kezdő zsebtolvajok, de már magamon is észrevettem, hogy ha odahaza mozgok, híján vagyok a korábbi egészséges életösztönömnek. Mert itt Tokyóban a gaijin gondolkodás nélkül beszól a tolakodóknak, ordibál, ha biciklizés közben leszorítja egy figyelmetlen autós, és odamegy a részegen hangoskodó motorosokhoz és szigorú hangon leteremti őket.

Aztán, néha, pórul jár.