Elmentünk Ákossal a Jangarába, az ő rámenjét nem bíztam a véletlenre, pedig próbált izegni-mozogni, hogy ez mi meg az mi, de megmondtam neki, hogy jangara zenbuirét fog enni, hacsak nem akarja, hogy a továbbiakban ne álljak vele szóba; nem akarta, és jangara zenbuirét rendelt, de szerintem nem bánta meg.
De egy magára adó rámen-zarándok nem telepedhet le kényelmesen a tán véletlenül? megtalált Nirvána partján, újra fel kell kerekednie, megismerni az világnak folyását, a vágyakat és a csalódásokat, és legfőképpen a tökéletlen rámenek által kiváltott örök szenvedést, minek felismerése után végül vágyaitól megszabadulván újra eljuthat oda, ahonnan indult, a Jangara rámen-hez.
A fenti megfontolásból kifolyólag én így a tsukechant választottam, ami afféle nyári rámen, hideg tészta, amit meleg levesbe mártogatva kell enni. Tamago to mentaikoire, vagyis főtt tojással és tokhalikrával, a men és a leves külön-külön jött, ahogy kell, a tészta ugyan vastagabb, mint a jangara, de hibátlan, kemény, ízes: 9! A leves fura: önnmagában nehezen értékelhető, hiszen nem kanalazásra, hanem mártogatásra való, inni túl zsíros és sűrű, ráadásul a tészta kihűti. Apróra fel van vágva a benne chashú, amit így darabonként kell kipiszkálni, a végén meghagyom a maradék levet, ami lehet, hogy egy tsukemen-nél normális, de akkor is, valami nincs rendben... szerencsére van mentaiko, ami vígasztal, ez kicsit javítja az összképet, nem mondanám, hogy rossz volt, a men pedig kifejezetten nagyon ízletes volt, de ez a mártogatós stílus nekem nem megy annyira, azt hiszem.
Men: 9
Leves: 6
Chashú & the rest: 7
Összpontszám: 22/30 --> azért egy kicsit többet vártam...
