Csatornafedelek

Hol vannak már azok a boldog, békebeli nyolcvanas évek, amikor a gazdasági buborék még szép gömbölyű volt, 4%-kal nőtt az éves GDP és a Ginzán patakokban folyt a Château Latour. Az önkormányzati képviselők akkoriban mindegyre csak azon törték a fejüket, mire  lehetne elkölteni az éves büdzsét és üres múzeumokat, kis falvakat összekötő főutakat és a semmibe vezető hidakat álmodtak meg.

Ennek a mítikus korszaknak egyik, ritkán emlegetett öröksége a csatornafedél-design. Az utcákat járva érdemes a lábunk elé nézni, nehogy elszalasszunk egy művészi tervezésű aknafedelet. Tókyóban leggyakrabban virágmintát lehet látni, elsősorban sakurát, de akad azért írisz, szilva és lilaakác is.

A tengerparti településeket inkább halak és tajtékzó hullámok jellemzik (ne felejtsük el, hogy jó negyedévszazaddal a 3/11 tsunami előtti időszakól van szó), de a jellegzetes flóra és fauna mellett léteznek a városképet, vagy a helyi fesztivált megörökítő ábrázolások is.

Külön kategóriát alkotnak a tűzoltócsap-fedelek. Ezek bátor, barátságos és jól táplált tűzoltókat ábrázolnak, de az egyik kisváros, miért, miért nem, egy földönkívüli lény szolgálatait veszi igénybe — pedig ezt meg valószínűleg a MIB postai dolgozói előtt találták ki.