Nem, korántsem vagyok vegetáriánus, de mit tegyen az ember, ha a barátai azok és Tokyóba látogatnak? mégsem vihetem el őket ráment vagy wagyút* enni, tehát nézzünk körül valami ehető falevél után! Első pillantásra ez nem nagy kunszt, mert Japán egyfajta vega-tündérkertnek is tűnhet a felületes szemlélő számára: buddhista ország, állatot ölni tehát nem illendő, és helyette itt van sok csodálatos vegetáriánus étek: rizs, soba, tofu és egyéb szójaszármazékok, zöldségek elképesztő választéka, tengeri algák és moszatok és még sorolhatnám... De csak az elsőre.
Először is, a japánok afféle vasárnapi buddhisták, leginkább csak ha meghal valaki, vagy vizsga előtt állnak, a hasukat viszont szeretik, így ez az nemölés-dolog valahogy nem lett itt népszerű. A barátaim viszont korántsem vasárnapi vegák, hanem igazi hard-coreban nyomják: se hús, se hal ÉS értelemszerűen semmi olyan sem, ami hús- vagy hallével készül. Mindennek tetejében még enni is szeretnek, sőt, Alessandra kifejezett foodie; istenien főz, mellette nem kunszt vegának lenni! ráadásul blogol és könyveket is ír, nem is akámilyeneket! szóval mégsem vihetem el őket akárhová, naná, hogy szeretnék virítani egy kicsit.
Ez az a pillanat ahol a dolgok bedurvulnak és a házigazda a maradék haját kezdi tépni. Mert húsmentesen nagyon könnyű enni Japánban, halmentesen sem megoldhatatlan, bár ez azért fájdalmas áldozatokkal jár, de dashi-mentesen gyakorlatilag lehetetlen. A dashi, a japán alaplé, pedig katsuó-bushit, vagyis a katsuó nevű hal, Skipjack tuna / Csíkoshasú tonhal, szárított és pehelyszerű, lereszelt húsát tartalmazza, puff neki, tiltott. Dashi pedig mindenben van, a misolevestől kezdve a legártatlanabbnak kinéző soba-szószon keresztül egészen a japános tojásrántottáig**. Ráadásul ezt nem is tekintik halnak, akár az egyszeri magyar vendéglős, aki szintén vega barátom méltatlankodására, miszerint hús ő nélkül kérte az ételt, értetlenkedve szabadkozott, de hiszen csak egy kis sonkát tettem bele...!
Ha a dashit is el akarjuk kerülni, akkor az éttermi választék szinte a fagypontra zuhan, gyakorlatilag marad a sült onigiri, az üres soba vagy udon, esetleg némi tsukemonó. Jó, persze, ott vannak zöldségek is, de ha étteremben esszük azokat, akkor többnyire ezek is dashiban vannak főzve, áztatva, locsolva. Otthon persze lehet kotyvasztani bármit, akár vegetáriánus dashit is, ez a kombu-dashi, ahol az alaplé nem halpehelyből, hanem csak a kombu nevű vastag, rágós algából készül, ez is nagyon finom***, de most étterembe megyünk, vagy mi.
A rejtvény tökéletes megfejtése persze a shójin ryori lenne, ezt a szeriőz buddhisták étke, szigorúan vega, a fent említett kombu-dashit használják, roppant finom, méregdrága, és többnyire elhagyatott, távoli kolostorokban lehet kapni, ezt most talán hagyjuk. Mi hát a kiút? Éhen haltak-e végül vegetáriánus új-zélandi barátaink? Megoldásért tessék elolvasni Alessandra blogján a kapcsolódó bejegyzést, angolul, naná! ahol sok más praktikus tippet is ad a hasonló kihívásokkal küzdő sorstársainak. Az egyik ezek közül az, hogy nem árt, ha a látogató ismer minket, mert mi tudunk jó vega éttermet is...
---------------------------------------------
* japán marhahús, gyakorlatilag tiszta zsír, de finom.
** pedig tojást esznek, a fene sem érti ezt.
*** kombu egyébként a standard dashiban is van, a katsuóbushi mellett
Köszi, megnézzük majd!
VálaszTörlés