Baum boom van, vagyis バウム ブーム, mondja az egyik barátnőm. A baum, hivatalos nevén a baumkuchen, egy hengerre felcsavart sütemény. Harántirányban felszeletelve épp olyanok a tésztarétegek, mint egy fatörzsön az évgyűrűk — gondolom, innen származik a neve is. Népszerű márkák pultja előtt félórás sorok kígyóznak — ami a legfőbb oka annak, hogy még nem kóstoltuk meg a népszerű márkák egyikét sem. Azt még nem sikerült kiderítenem, miért olyan népszerű — olvastam, hogy esküvőkre veszik, mert gyűrű alakja van, de ez azért önmagában nem indokolja a gigantikus sorokat.
A képen látható példány egy kyotói omiyage-boltból származik és matcha van benne. Bevallom, elsősorban a doboza miatt vettük meg, de egész finom volt.
A Baumkuchen japán története egyébként regénybe illő — vagy már meg is írták vajon? Egy fiatal német cukrász, Karl Juchheim a századelőn kínában próbált szerencsét, majd az első világháborúban, Tsingtao ostroma után, japán hadifogságba esett és Hiroshimába került. Még fogolyként, egy kiállításra készített először baumkuchent, amire a japánok láthatólag rákattantak, így a háború után Juchheim úr meglátta az üzleti lehetőséget, vagy csak belefáradt a költözésbe? és Yokohamában nyitott pékséget. Az 1923-as földrengésben mindene összedőlt, így a cukrászat Kóbéba költözött és máig is itt van a főhadiszállása.

A Baumkuchen, német barátaink tanúbizonysága szerint, máig létező műfaj Németországban, Salzwedel városában. A Wikipedia szerint az első példányt szász cukrász készítette a XVI-ik században, miután Erdélyben utazgatva megismerkedett a kürtőskaláccsal. Ki tudja ezt már? Ha így volt, azt kell mondanom, nem végzett túl jó munkát. No comparison.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése