Bár az első, tizenegy éves ittlétem során csak elvétve mentem sízni, úgy gondoltam, hogy mekkora marhaság már itt drága pénzért görcsölni; majd ha hazamegyek, bepótolom, de most, az újrázás alatt már nem élek ilyen aszkétikus életet. Bár nem mondanám, hogy annyit sízek, mint otthon, inkább a sítúrázást forszírozom, ezen kalandjaimról egyébként itt lehet bővebben olvasni, mára azért már összegyűlt annyi tapasztalatom a japániai sízésről, amit talán érdemes megosztani. Ugyan nem szigorúan vett Tokyó, de bánja a fene. Szóval akkor; milyen is hát Japánban sízni?
- Gyors. A mediterrán klímájú Tokyóban élve nem is gondolná az ember, milyen könnyen el lehet jutni decens sípályákra. Csak fel kell ülni a shinkanzenre, és másfél-két óra múlva már lehet is csúszni. Az érdekes az, hogy milyen hirtelen kezdődik a tél; a vonat csak átmegy egy alagúton és mintha másik földrészen lennék; hó, amerre a szem ellát.
- Retró. Talán, meglepően hangzik, de a hájtek Japánban a síliftek gyakran meglehetős lepukkantak, sok közülük olyan, akár a Libegő, két szék aztán kapaszkodj! Ez elsősorban azért van így, mert a sízés, mint divat, a 90-es években volt csúcson és azóta egyre kevesebb fiatal hajlandó beáldozni ilyen bohóságra a hétvégéjét, amikor annyi restanciája van a kompjuterjátékokkal. Így azóta kevés az új beruházás, sok a tönkrement rizort és a liftek is többnyire úgy maradtak, ahogy húsz éve megépítették őket.
- Divatos. A sífelszerelés, az persze makulátlan és a legújabb, a síruha pedig színkoordinált és méregdrága. De ez minden hobbinál így van, pont a sízés lenne kivétel? A 90-es években ez éles kontrasztban volt a sítudással, de azt kell mondjam, hogy azóta megtanultak síelni. Vagy csak azok maradtak meg a hegyen, akik tudnak?
- Deszkás. Japánban a snowboard, vagy ahogy itt mondják; "sznóbó", már rég lenyomta a sízést, állítólag 70%-a a vendégeknek deszkával jön. Judit szerint ez azért van, mert a boardos ruhák dögösebbek, de erre vonatkozólag nem áll rendelkezésemre mértékadó kutatás.
- Drága / nem-is-olyan-drága. Persze, nem olcsó, de hát mi az Japánban? De nézzük meg alaposabban: mi is olyan drága? Eljutni a pályáig például, főképp, ha shinkanzennel, sitty-sutty akar ott lenni az ember, valóban nem olcsó mulatság, ez oda-vissza könnyen belefáj 15-20.000 yenbe*, és akkor Hokkaidóról még nem is beszélünk. De ha valaki hajlandó buszon zötykölődni, akkor ez feleannyiból is kijön, ha pedig van autó, és többen mennek akkor még olcsóbb, ilyenkor persze az irtózatos dugók miatt a "gyors" érvényét veszti. A szállás is lehet 10-20.000 JPY egy éjszaka, de lehet találni Youth Hostelt, nem csak fiataloknak, 3-5.000 yenért is. A liftjegy meg kábé annyi mint az Alpokban, 4-5.000 yen egy napijegy. Szóval, ha így vesszük, nem is feltétlenül drágább, mint Európában.
- Fehér. Hóból nem szokott hiány lenni; a Szibériából jövő hideg szelek megszívják magukat nedvességgel az Okhotsk tenger felett, majd ahogy a Japán Alpok felé érnek, el is ejtik, amit hoztak. Szóval van belőle bőven, Naganóban és Niigatában is, de Hokkaidón meg aztán főképp, itt hóágyút még nem is láttam. Porhó meg éppenséggel olyan van, mint talán sehol másutt.
- Hangos. Valami általam teljesen érthetetlen okból kifolyólag a japán sípályák kezelőinek jelentős része úgy véli, hogy síelni csak J-popot üvöltő megafonok között lehet, vagy érdemes. Nem is értem, miért nem támadnak kihegyezett síbotokkal a tulajdonosokra? Lehet, persze, hogy tetszik nekik...
- Nemfinom. A hüttekultúra sem az igazi. Számomra kissé érthetetlen, hogy ebben a csodálatos főzőtehetséggel megáldott országban milyen vacak, junk kajákat árulnak a hegyen. Lenne mit tanulni Ausztriától, nem beszélve a napfényes Itáliáról, ó, azok a selymes cappuccinók és ravasz kis Bombardínók...
- Zsúfolt. Vagy mégsem? Mi is a helyzet a tömeggel? Ez érdekes kérdés, egyfelől a Tokyóból könnyen megközelíthető, híresebb helyeken, mint Yuzawa vagy Hakuba, a helyzet kvázi kibírhatatlan, hétvégén az órás liftsorok sem ritkák, de ha ezeket az ember elkerüli, akkor nem olyan vészes, és Hokkaidón, ahogy erről az elmúlt hétvégén megbizonyosodtam, voltaképpen üresek a pályák.
- Forró. A vád, miszerint a japánok csak azért járnak síelni, mert utána jobban esik a fürdés onsen forró vizében, nem teljességgel megalapozatlan, ráadásul tényleg jobban esik. Az biztos, hogy döbbenten hallgatják a híradásokat, miszerint a világban léteznek onsen-mentes sípályák, ilyenkor szinte látom a kérdést megfogalmazódni bennük: hiszen akkor minek? De meg kell hagyni, ezt igen jól kifundálták itt a kollégák; sízés után fáradtan, sajgó tagokkal a forró vízben lazulni csodálatos dolog. Hát még ha olyan onsenbe tévedünk, nem nehéz! ahol rotenburó is van, és akkor a szabad ég alatt, a havas medencében ülve merenghetünk az élet múlandóságáról...
Végezetül felmerül a kérdés: kinek érdemes Japánba menni sízni? Hát, leginkább a japánoknak, és persze a magamfajta rezidens gajiniknok, elvégre a következő jó pálya Kanadában lenne, hacsak nem számítom Észak-Koreát**... Aztán ugyanígy vannak ezzel a Hong Kong-i expatok, a kínai újgazdagok és a szingapúri yuppik is, sőt, újabban még az ausztrál középosztály is hajlamos felcserélni a Mount Kosciuszko rettegett ormait Hokkaidóval, pedig nekik Új-Zéland azért egy kevéskével közelebb lenne, de állítólag ott nedvesebb a hó. Persze, elméletileg a porhóőrültek, J-pop rajongók, kőgazdagok és elmegyengék halmazainak közös része ideális célcsoport lehetne egy Európából kiinduló japán sítúra szervezői számára, de hogy a klasszikusokat parafráziáljam, azért erre még nem lehetne egy jól menő utazási ügynökséget bazírozni.
-----------------------------------------
* 100 yen, as of today, 268 HUF és ca. 1 Euró. De ha az árakat akarjuk összehasonlítani, akkor érdemesebb a yent a forinttal egy-az-egyben számolni, így valósabb képet kapunk arról, hogy egy termék vagy szolgáltatás mennyibe is kerül egy itt élőnek.
** Jó-jó, tudom: Dél-Koreában is lehet sízni, de ismerjük el, hogy az messze nem lenne ilyen frappáns
