Tokyo reloaded: március 2021

Legutóbb jó régen, tavaly augusztusban írtam pandemic-updétet, azóta történt egy s más… Túl vagyunk egy ronda harmadik hullámon, újra nyílnak a szilvavirágok, és hamarosan a sakura is, eltelt egy év, hogy is állunk hát Japánban a koronavírussal?

Innen nézve a második hullám nem is volt akkora

Összeségében azt kell mondjam, hogy nem rosszul, továbbra is igaz az, hogy a megbetegedések és főképp a halálozások* száma jelentősen elmarad az európai-amerikai adatoktól és mindezt úgy érték el, hogy jóval lazábbak voltak a szabályok, mint általában a világban. Bár most rendkívüli állapot és korlátozások vannak, ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne étterembe menni (csak 8-kor haza kell menni), belföldön utazgatni (csak „nem ajánlott") vagy akár sporteseményre menni (félházzal megy a foci- és a baseball-bajnokság).

Közelebbről megszemlélve a helyzetet, azért vannak furcsaságok. Az egyik az, hogy dacára a relatíve alacsony fertőzöttségnek, a kórházi ágyak telítettsége, különösen az intenzív osztályokon! igen magas, és ez azt jelenti, hogy ha kicsit is meglódul a járvány, amire bőven van esély, akkor könnyen bekövetkezhet a rettegett „bergamói szindróma” amikor is megmenthető betegek halnak meg megfelelő ellátás hiányában. Mindez egy olyan országban, ami magas szintű orvosi ellátására joggal büszke és az egy főre eső kórházi ágyak számában világelső! Ez most akkor hogy…? Sokáig én sem értettem, de a megoldást ott kell keresni, hogy az ágyak nagy része kis magánklinikákon van és ezek nincsenek felkészülve járványkezelésre. Ráadásul még azok a klinikák sem mindig hajlandóak COVID-os betegeket fogadni, ahol az megoldható lenne. Igen, ezt gazdasági okokra hivatkozva megtehetik, és igen, ennyit ér a híres japán össz-nemzeti szolidaritás… Igy korántsem lehetünk nyugodtak a fertőzöttséget illetően, különösen, ha két másik szempontot is figyelembe veszünk.

Az egyik az utóbbi időkben elhíresült vírus-variánsok kérdése. Amint ez látható, az angol-brazil-dél-afrikai és még ki tudja milyen verziók most már bizonyítottan jóval fertőzőbbek és gyakran súlyosabb megbetegedést is okoznak mint az "eredeti", már amennyiben van ilyen egyáltalán. Nos, ezek variánsok már jelen vannak Japánban is, de még nem dominánsok. Ha azok lesznek, már pedig miért ne lennének? akkor könnyen elképzelhető egy, minden eddiginél erősebb „negyedik hullám” is. Ki tudja, hogy a fenti grafikon jobb oldali, enyhén újra felfelé görbülő farkincája már nem ezt jelzi-e?

A másik aggasztó dolog az oltások csigalassúsága. Márciusban végre elkezdték ugyan az egészségügyi dolgozókat oltani, de az időseket majd valamikor áprilisban kezdik csak és a magamfajta, nem sokkal 60 év alatti fiatalemberekre jó, ha ősszel sor kerül. A minap egy újságban megjelent, hogy ha a jelenlegi tempóban oltanak, akkor 120 évbe telne, amíg az egész országot beoltanák… OK, ez afféle klikkvadász mondat, biztosan felpörög majd a vakcináció, de akkor is… nem valami Nyári Olimpiai Játékok nevű eseményt akarnak itt rendezni júliusban? És ha így van, nem lenne jó ötlet még előtte túl lenni ezen az oltás-dolgon?

Érdekes kérdés, hogy miért van a vakcináció ekkora lemaradásban itt. Véleményem szerint ennek több oka is van. Egyfelől érezhetően van egyfajta „lack of urgency” (sürgősség hiánya), hiszen a helyzet MOST MÉG valóban nem katasztrofális. Hasonló okokból lassan halad az oltáskampány több ázsiai országban is, még olyanokban is mint Kína vagy Dél-Korea, ahol a járványt egyébként jól kezelték. A másik az oltóanyaghiány, és mivel Japán főleg az USA-ból számít oltóanyagra, és vélelmezhető, hogy amíg az USA-ban nincs felesleg, ez bizonyára fennmarad. Kínai-orosz kotyvalékok** nyilván szóba sem jöhetnek, ilyenekkel nem mérgezzük a tiszta japán nemzettestet! De ha már ilyen válogatósak az urak, azért nem alaptalan feltenni a kérdést, hogy miért nincs japán oltóanyag? Hiszen már harmadik világbeli országok, ma hallottam egy kubai-iráni közös fejlesztésről! is készítenek saját oltóanyagot…

Itt érkezünk el a harmadik okhoz, ami szerintem a legfontosabb: valamiért a japánok képtelenek felpörgetni magukat és krízis-menedzsment üzemmódra átállni. Azt tudjuk, hogy a japán munkastílus, és ezen belül is az alaposság, a szabályok szigorú betartása és a konszenzus-kereséses döntéshozatal, mennyire JÓL működik, ha arról van szó, hogy valamit, egy terméket vagy egy folyamatot, jó minőségben fenntartani vagy tökéletesíteni kell. A „kaizen” országában vagyunk és ennek eredményei legyen az egy, az évszázadok alatt kialakult szabályok szerint megalkotott tusfestmény, egy teaceremónia, vagy a Toyota egy autója, szinte tökéletesek a maguk nemében. De nem véletlen, hogy Picasso nem itt alkotott és a TESLA sem itt született... Az ilyen fajta forradalmi, a formákat felrúgó alkotások és termékek nem teremnek meg könnyen egy olyan kultúrában, ahol a szabályok betartása és a csoport-konszenzus elérése mindenek feletti parancsolat. Egy krízishelyzetben, legyen az a pandémia vagy akár a fukushimai reaktorbaleset, ez a fajta gondolkodás- és működésmód nem igazán hatékony. Ilyenkor egyéni kockázatvállalás, top-down döntéshozatal és bizony! a konvenciók és szabályok helyenkénti felrúgása vezet gyorsabb eredményre. Ám erre láthatólag képtelen a rendszer, ezért is van az, hogy még mindig csak a Pfizer vakcina van csak engedélyezve, a Moderna csak beadta, és ”talán már májusban vagy júniusban engedélyezik” olvasom. Ebből a mondatból különösen a „már” („as early as”) tetszik, pedig egy kis sietséggel életeket lehetne menteni... De nem, a szabály, az szabály, ellenőrizni kell, hogy az a vakcina, ami bizonyítottan működik a világ ki tudja hány országában, valóban alkalmas-e arra, hogy a japán emberek minden bizonnyal rendkívül különleges, mindenki mástól eltérő szervezetében is kifejtse ugyanazt a hatást.

Sajnos attól tartok, hogy sok ember fog itt nézni nagyon bután valamikor május környékén, amikor az egyre erősödő átoltottságnak köszönhetően, Izraelben, Angliában már látható ennek az eredménye! a járvány a fejlett országokban jó eséllyel csillapodik, ám Japánban változatlanul, sőt, a variánsok miatt akár fokozottabban is! terjed. Lesz majd bűnbakkeresés is, és lamentálás arról, hogy mit is kellett volna jobban csinálni, egészen a következő krízisig, mikor is majd egy teljesen más jellegű problémára ugyanolyan rossz válaszokat adnak majd. Hiába, minden nemzetnek megvan a maga rossz karmája…

De hogy valami pozitív fejleményről is beszámoljak, fontos szövetségest sikerült találni a járvány elleni küzdelemben! Ha nincs vakcina, legyen legalább valami szupercuki maszkot az oldalunkon, és akkor már majdnem ugyanott vagyunk! Ráadásul most nem is kellett kitalálni valami újat, hanem elég volt meríteni a yókai-ok, hagyományos japán szellemek, világából és rátalálni Amabie-re, a haltestű, hosszú hajú és madárcsőrű sellő-szerűségre. Amabie az Edo-korban lett népszerű, gazdag aratást és a járványok elleni védelmet kínált némi népszerűsítésért cserébe.

Annak idején ez az őt ábrázoló nyomatok illegális osztogatását jelentette, mára az internet erre sokkal hatékonyabb módszerekt kínál, így a japán nyelvű weboldalakon, Twitteren, Facebook-on, lépten-nyomon bukkanhatunk Amabie ábrázolásokra. De még az elmaradott fizikai világ is hemzseg az Amabiétől, néhány példa: