Best of 2016

Huh, sikerült valahogy bepasszírozni januárba a "Best of..." posztot, mégiscsak kínos lett volna, ha az év első posztja februárban születik meg. A hagyományoknak megfelelően tehát akkor íme az általunk legjobb 10-nek ítélt fotónk, de mivel ez erősen szubjektív műfaj, itt megtalálható azért a legjobb 25, sőt, a legjobb 100 is. Alternatív véleményeket, építő kritikákat szívesen fogadunk...

Az idei Top 10-et illetve 25-öt relatív elég erősnek érezzük a korábbi évekhez képest, de érdekes módon a Top 100-at valahogy nehéz volt összeszedni. Érdekes, hogy a Top 10-ből hét kép három hosszúhétvégés út során született: Yamagatában a nyáron, Iriomotén szeptemberben és Shimane prefektúrában novemberben. Ehhez jön még egy májusi kép Yakushimán, és egy Kyotoban, szegény Tokyóra, TOKYO Reloaded! pedig csak egy maradt. Itt már mindent lefotóztunk volna? Alig hinném...

Skytree geometria

Mivel már bizonnyal az összes helyről és szögből le lett fényképezve ez az épület, kevés az esélye, hogy valami olyat sikerült volna megörökíteni, amit másnak még sohase, de hátha... Hiába, a „fényben fürdő tömegek játéka” (ahogy ezt Le Corbusier apó mondta volt az építészetről) megunhatatlan téma.

Hullámok 

Amikor elvonult a tájfun Yakushima szigetén, kimerészkedtünk a tengerpartra és lenyűgözve néztük, ahogy még dühöngenek a hullámok. 

Kis pihenő 

Yamadera templomának nagy a kertje, sokan dolgoznak ott, hogy rendben tartsák, el is fáradnak, ilyenkor alszanak egy huját. Valahogy így. 

Kertésznéni 

A nők persze nem alszanak, ez a megállapíthatatlan korú kertésznéni megállás nélkül motozott, amíg ott voltunk... Van ennek a képnek egy másik változata is, ahol jobban látszik a néni, de hosszas hezitálás után inkább ezt tettük be, jól tettük vajon? 

Esős évszak

Ez a kép első körben nekem fel sem tűnt, Judit ragaszkodott hozzá, hogy bevegyük a Top 100-ba, de onnan aztán megállíthatatlanul feltört a Top 10-be is, mert elég jól visszaadja azt, hogy milyen érzés egy régi japán házban lenni, az esős évszak közepén

Judit 

Iriomote szigetén, alkonyatkor, megpróbáltam ledolgozni egy keveset a "rólam-sohase-csinálsz-jó-képeket"-típusú szemrehányás-hegyből. Fújt a szél, kócolta a haját, ilyen lett... 

Rajzfilmrák 

Szintén Iriomote, kószáltunk a parton, berregtettük a remeterákokat, ez a darab különösen bátor volt, rendíthetetlenül csipkedte az ujjamat, engedjem má' el! és közben ilyen szupercuki szemeket meresztett ránk. 

Yomegashima

Matsue városa mellett, alkonyatkor mindig kisebb tömeg nézi, ahogy a nap alábukik a Szent Sziget mögött, Ahová Senki Nem Léphet Be, a papokon kívül, na persze. Ez a naplemente először nem tűnt túl igéretesnek, de aztán valahogy mégicsak kialakult.

Miko

A mikok, a shinto szentély szűzei, manapság csak elméletileg, szokta ilyenkor mondani volt egyetemi professzorom, nem nagyon mutogatják magukat, így bosszankodtam egy kicsit, amikor megint lassú voltam és nem sikerült lefotóznom ezt a csinos mikot, amikor átsurrant a két épület között. De szerencsére visszafordult, hogy megigazítsa a facipőjét és akkor elkaptam ezt a közel tökéletes mozdulatot az Izumo-szentély udvarán.

Üveg teaház

A teaház egy olyan toposz, amit minden, magára valamit is adó építész életében legalább egyszer megpróbál, ezt a darabot Tokujin Yoshioka tervezte, aki ugyan nem építész hanem képzőművész, de azért egy elég jól sikerült üvegpavilont hozott össze, egy Kyóto felett lebegő teraszon, a Seiryu-den templom előtt. Népszerű naplemente-néző hely, ezért még este is össze-vissza mászkáltak az emberek, de Judit nem rettent meg, exponált egy jó hosszút és nem bánta meg.

-----------------------------

A korábbi Top 10 fotók, ha valakit esetleg érdekel:

• Best of 2015
• Best of 2014 
• Best of 2013 
• Best of 2012
• Best of 2011
• Best of 2010