Fogyóban a nemzet! kongatják Japánban a vészharangokat, erről
nemrég az Indexben is olvashattunk, és itt azt is megtudhattuk, hogy a fiatalokat már nem is érdekli a szex és a másik nem. Nem végeztem e téren ugyan mélyreható kutatásokat, de azért megkockáztatnám hogy ezt így általánosítva kijelenteni talán azért túlzás. De hát a bulvárinternetet nem azért szeretjük, mert kiegyensúlyozott, megfontolt véleményeket olvashatunk benne...
De tény ami tény: a japán születési ráta az egyik legalacsonyabb a világon; 2011-ben 7,31 születés esett 1000 emberre és az un. “termékenységi arányszám” (az egy nőre eső gyermekek száma) is rendkívül alacsony, 1,21*. Különösen drámaiak ezek a számok, ha háború utáni csúccsal (4,32!) hasonlítjuk össze, de még a 70-es évek közepén is jóval 2 felett volt ez a szám. Okos emberek gyorsan kiszámították, hogy ha ez így megy tovább, a 3000-ik esztendőben már csak 18 japán ékesíti a bolygónkat... Mielőtt siratni kezdenénk a japán tradicionális, nagycsaládos hagyományokat és rituálisan gyalázni kezdjük a szigliket és az önző yuppikat, érdemes megfontolni két dologot.
Az egyik, hogy ez a magas termékenységi ráta egyáltalában nem olyan régi jelenség Japánban, mint gondolnánk, hanem csak a XIX. sz. végén - XX. sz. elejére volt jellemző. Természetesen köszönhető az egészségügyben bekövetkezett forradalomnak is, de legalább annyira a kor nacionalista propagandájának, amelyik nagy súlyt helyezett arra, hogy erős nemzet épüljön, amely persze csakhamar nagyobb "élettérnek" is szükségét érezte és ezt a környező országokban vélte megtalálni, és ennek részeként aktívan, nem ritkán a nők egészségének rovására is, támogatták a nők minél korábbi házasságát és a magas gyerekszámot. Ezzel szemben az ezt megelőző Edó-korban (1603-1868), a népszaporulat ennél jóval alacsonyabb volt és nem elsősorban a gyermekhalandóság különbözősége, hanem az önkéntes születésszabályozás korai formái miatt**. Egyszerű, de hatásos módszerekkel és tabukkal korlátozták a korai és késői születéseket és a gyermektelen párok számára örökbefogadási rendszer volt bevezetve. Ennek eredményeképpen a shogunátusnak sikerült korlátok közé szorítani a populáció túlzott növekedését és a természeti erőforrásokkal való gondos gazdálkodás eredményeképpen, amelyet manapság gyakran idéznek, mint az egyik első ökológiailag fenntartható újkori modellt, sikerült megakadályozni az olyan populációs katasztrófa kialakulását, ami pédául a Húsvét-szigeteken történt***.
És itt érkezünk el a másik megfontolandó gondolathoz: Japánnak a mintegy 128 millió lakosa 377,944 km2 területen él. Ez sem kevés, de ha beleszámítjuk, hogy az ország jó háromnegyede a hegyek miatt gyakorlatilag lakhatatlan, az így adódó ca. 1,300-1,400 fő/km2 népsűrűség nagyobb mint Budapesté (1,005 fő/km2). Persze nem kell ennyit számolni ahhoz, hogy belássuk: elég sűrűn vagyunk itt. Ha valaki járt Japánban jól tudja, hogy a leginkább sokkoló élmény a zsúfoltság: irodákban, vonaton, városokban, mindenütt. Megkockáztatnám, hogy Japán problémáinak, mert van azért jónéhány, igen jelentős, ha nem a legnagyobb, része a túlnépesedéssel hozható összefüggésbe. Érdemes egy másik szigetországgal, Új-Zélanddal is összehasonlítani: a területük (Új-Zéland 268,000 km2), különösen a hasznosítható területük, nem különbözik drámaian. Ám Új-Zélandban csak 4,4 millió ember él, vagyis Új-Zéland egy un. gyengébb nemzet. De rosszabbul élnek, esetleg boldogtalanabbak emiatt? Ezt személyes élmények alapján erőteljesen cáfolnám, és állítom: hosszabb távon Japán igenis jól járna, ha a népessége jelentősen csökkene.
Persze, tudom, hogy a népsségcsökkenés rövid távon sok gondot okoz; elég ha csak a nyugdíjköltségek drámai emelkedésére, a munkaerőhiányra és az ebből eredő gazdasági hanyatlásra gondolni. De véleményem szerint ezeket a problémákat meg kell tanulni kezelni, és ha az ország nagy hatalmú kormánytisztségviselői ahelyett, hogy a lakosságszám újbóli emelkedésének beindításán törnék a fejüket, inkább arra koncentrálnának, hogy hogyan lehet a meglehetősen virgonc japán nyugdíjasoknak értelemes és hasznos munkát adni, előbbre lennénk.
Mivel ez a blog Japánnal foglalkozik, nem merészkednék be a más országokkal való párhuzamok felrajzolásának ingoványos mezejére, ezt mindenki tegye meg maga, ha akarja.
-----------------------------------------
* összehasonlításképpen Magyarország esetében ezek a számok 9,6 illetve 1,4 értéket mutatnak
*** erről részletesen lehet olvasni “
Jarred Diamond: Összeomlás - Tanulságok a társadalmak továbbéléséhez” c. könyvében, kötelező olvasmány, mindenkinek ajánlom!
