Ippúdó, vagy teljes nevén Hakata Ippūdō (博多一風堂), az egyik legismertebb minőségi rámen-lánc, nem csak Japánban, de világszerte, hiszen van már new yorki, szingapúri, hong-kongi és londoni éttermük is. Szerencsére Tokyóban még nem mernek 20-25 dollárt kérni egy rámenért, ki is törne a forradalom, ha megpróbálnák! itt teljesen konszolidált áraik vannak, inkább a sorbanállással szokott lenni a probléma.
De vasárnap kora dél nem egy tipikus rámenevős időpont, így probléma nélkül kaptunk asztalt. Mivel kyúshúi illetőségű cégről van szó, a tonkotsu (disznócsont) lé az alapértelmezés, de nem puristák és sok más típust is tartanak. A teszteléshez persze egy "Shiromaru Classic"-ot kértünk, ez a itt az alaprámen, de mellé berendeltem egy izgalmasan kinéző, fekete tányérban fekete leves! Kogashi Ajimiso-nak nevezett kompozíciót is, valami olyasmit jelent, hogy "pörkölt misó-íz", amit állítólag csak ebben az éttermükben lehet kapni. Aztán kértünk mellé egy kis gyózát is, de csak mert finom.
Egyik sem okozott csalódást. A Shiromaru Classic egy nagyon egyszerű Hakata-stílusú rámen, vékony, kemény tésztával, bársonyos, szinte tejszerű szőke levessel, két vékony, de hibátlan szelet chashúval (göngyölt disznóhús) + kis zöldhagyma és fafüle-gomba. Abszolút vállalható, jó egyensúlyú, de meglepetésektől mentes darab volt.
A fekete rámen azért már izgalmasabb eset volt. Itt valahogy lepörkölhetik a miso-t, keményen kesernyés íze van a levének, már persze ha az ember meg tudja kóstolni, mivel tűzforró, és a leves tetején úszó vastag zsírréteg miatt ilyen is marad sokáig. Így a levest inkább csak a men-en maradt csöppekből ízlelgettem, és csak amikor kaidamát (extra adag tésztát) kértünk, akkor sikerült égési sérülés nélkül belekanalaznom. A hús is más volt egy kicsit: vastagabb és kevésbé zsíros, ezzel együtt némileg jellegtelen, de ez a leves zsírtartalmát tekintve némileg érthető volt. Volt még még hozzá egy fél tojás, egy kis nori (alga), kameboko (hallisztből készült kemény, tésztaszerű valami) és pár káposztalevél. Lendületes étek volt, Judit nagyon lelkesedett érte, én egy hajszállal visszafogottabb voltam, de azért nekem is ízlett. A kaidama kifejezetten jól sikerült, ekkorra a leves megszelídült és az új tésztával kifejezetten jó harmóniába került.
Az értékelés (első pont a Shiromaru Classic, a második a Kogashi Ajimiso)
Men: 8 / 9
Leves: 8 / 8 (Judit szerint 10)
Chashú and the rest: 9 / 8
---------------------------------
Ippudo Yoyogi Uehara, Tokyo, Nishihara, 3−2−4
