Egy szolíd matsuri

Matsuriról már többször írtam, de eddig főképp a mikoshi-cipelős, berúgós-kurjongatós típusról tudósítottam, pedig igazából van sok más fajta is. Ezek általában különböző kunsztokra szakosodtak pl. csúszós póznára való felmászás, jeges vízben fürdőzés vagy éppen fáklyákkal való tüzeskedés fatemplomokban, lényeg, hogy veszélyes legyen. A legextrémebb az Onbashira-matsuri Naganóban, amikor is rendkívül részeg emberek hatalmas farönköket eregetnek le egy meredek lejtőn és megpróbálják meglovagolni. Többnyire van egy-két haláleset is, talán ezért is van, hogy ezt a matsurit csak hétévente rendezik meg. 

Tegnap egy ennél jóval szolídabban voltunk, itt csak táncoltak. A kagurazakai Awa-odori matsuri keretében a környék iskoláiban, cégeiben és nyugdíjasklubjaiban alakított, ha itt lenne az irodánk, mi is biztosan fellépnénk! tánccsoportok adnak elő dob- és shakuhachi-zene kiséretében egy-egy hagyományos táncot a kagurzakai lejtőn, lassan vonulva. A zsüri pontoz, a közönség tapsol, a hangulat óriási, kicsit olyan ez, mint ahogy én a riói amatőr szambaklubokat elképzelem; a dobolás és a hőség mindenképpen hasonló, bár úgy rémlik, hogy ott mintha kevesebb lenne a textil a nőkön. Igaz, hogy a táncosok átlagéletkorát tekintetbe véve, ez nem biztos, hogy annyira nagy baj.... 

És akkor néhány kép:

Videó is van:

És ugyanez junior kivitelezésben:

Kagurazaka egyébként jó kis környék, egyike a kevés megmaradt, valamelyest hagyományosnak mondható tokyói negyednek. Van egy kis multikulti beütése is; ezen a környéken van a Francia Intézet, így sok jó étterem van, francia, japán, vagy éppen fusion. Erősen ajánlott, akkor is, ha éppen nincs nyugdíjasbuli.

Újabb bizonyítékok Japán enyészetére

Ha még nem mondtam volna: Japán töretlenül halad a kollektiv nyugdíjba menetel felé. Ennek megfelelően erőteljesen felpörgött a un. first-world problémák megoldásának az üteme, aki esetleg ezeket mibenlétét nem ismeri, itt tájékozódhat, és napról-napra kevesebb az akadálya annak, hogy az ország szép lassan, boldog mosollyal az arcán és egy iPad-dal a kezében, elsüllyedjen egy kényelmes fotel mélyén.

Hogy állításaimat faktuálisan is alátámasszam, összeszedtem egy-két kurrens terméket az Azusa expresszvonat mailorder katalógusából. Be kell valljam, hogy imádom ezeket böngészgetni a repülőkön és vonatokon, na nem mintha valaha is vettem volna itt valamit, mert borzasztóan szórakoztatóak! A műfaj igazi hazája egyébként Amerika, de azért Japán is kitesz magáért.

Itt van például ez a gyöngyszem: 14,800 yenért (+ÁFA) a miénk lehet ez az elmés kis szerkezet, aminek segítségével 51-szeres nagyításban láthatjuk, mi van a fülünkben. A képen látható hölgy láthatóan meg is lepődik azon, amit lát, csak nem valami indecens dolgot talált? De nem esik kétségbe, hiszen az endoszkóphoz mellékelt fülpiszkálóval hamarosan el fogja távolitani, bármi legyen is az.

A következő eszköz értelmezéséhez tudni kell, hogy mára Japánban szinte általánossá vált a "washlet"-ek használata, ez a bidé funkcióval is bíró WC-ket jelenti, itt írtam a műfajról hosszabban, ami egyébként korántsem hülyeség, hiába, én is hajlok már a dekadenciára... Igen ám, de mi lesz, ha a washlet-kulturára mára teljesen rágyógyult japánember olyan helyre, vetődik, sajáthoni Mucsaröcsöge vagy a rettegett Külföld, ahol NINCS washlet? Talán majd pirosra gyulladt fenékkel fog egész nap rohangálni, mint ez a szegény tanuki? Nem, ha megveszi ezt a csudálatos szerkezetet, aminek segítségével alfelét bárhol, bármikor "kirei", ez olyasmit jelent, hogy valami egyszerre szép és tiszta, állapotban tarthatja. Tulajdonképpen úgy is lehetne fogalmazni, hogy ez egy hordozható beöntés. Kompaktul belefér a táskádba, és ha megnyomod a gombot, akár egy rendőrségi sokkoló, kiugrik a spriccfej és büntet.

Arra már gondolni sem merek, hogy a fenti két eszköz mennyire cserekompatibilis? Megtisztíthatjuk-e fülünket a fenékspriccelővel és megnézhetjük-e.... na de inkább hagyjuk.

A fürdés Japánban megszentelt dolog, ilyenkor esténként a helyére csúszik a kizökkent világ. De a tökéletes satorit csak úgy lehet a fürdővízben elérni, ha a fürdőszobából a kilátás a természet, ezen belül lehetőleg a Fuji-san, felé nyílik. Ehhez segít hozzá a négy változatban kapható poszter, ki-ki választhatja a kedvenc évszakát, a valószerűség érdekében ízléses ablak-imitációval is ellátva.

Nyilvánvaló, hogy olvasóink között sokan vannak, akik nap mint nap felteszik maguknak a kérdést, hogy vajon tettek-e eleget arc-fitness-ük megőrzése érdekében? Magam is sokat őrlődöm ezen a problémán, ezért nagyon megkönnyebbültem, amikor ezt az elmés szerkezetet megláttam, én leginkább "szájpropeller"-nek hívnám:

Napi pár perc gyakorlással a hirdetés szerint tökéletes faceline-ra tehetünk szert, persze, csak ha betartjuk a tanácsot: ajkunkat edzés közben kerekre formáljuk, mintha csak az "ó" hangot adnánk ki. Titkon remélem, hogy megfelelő edzettségi fokkal fel is tudok majd emelkedni a földről, a néninek szerintem már sikerült!

És ha az eddigi bizonyítékok nem lettek volna eléggé meggyőzőek Japán dekadenciába süllyedésébe, ime a végső érv. Az gondolom a blog olvasóinak nem jelent nagy meglepetést, hogy Japánban a házikedvencek száma jócskán felülmúlja a gyermekek számát, ne jelentsen, megírtam! Ha a trendvonalakat meghosszabbitjuk, könnyű belátni, hogy nincs olyan messze az idő, amikor mindenki ráébred, mennyivel jobban jár egy tündibündi kiskutyával, mint egy hisztis óvodással, ráadásul az előbbi garantáltan nem alakul át deathmetálos, pattanásos kamasszá. Meggyorsítandó ezt a szellemi fejlődést, a katalógus számos figyelemreméltó terméket kiván, ezek közül is a legjelentősebb a Kutyalejtő.

A Kutyalejtő a házikedvencek szófára és ágyba való feljutásának akut problémját oldja meg. Nincs többé szemrehányó, vizenyős tekintet, indokolatlan csaholás, derékroppantó emelgetés, a kisdrága egyszerűen csak FELSÉTÁL az ágyba a tetszőleges szögben felállitható, garantáltan csúszásmentes anyaggal bevont lejtőn és prontó! máris gazdija ölében piheghet, az asszonynak, gondolom ilyenkor már nem osztanak lapot. Hiánypótló.

Akasaka lunch

Volt már ilyen korábban is, de az csak egy zsenge próbálkozás volt annak a mérhetetlen mennyiségű zabálóhelynek a feltérképezésére ami az irodánk és Akasaka-Mitsuke környékén van. Tanulva a korábbi hibáimból, amikor is túlzottan cizelláltan próbáltam írni, most bedemártoni tömörséggel intézek el egy-egy helyet és gyorsan le- vagy felpontozom őket.

A másik változás, hogy poszt helyett "oldalt", un. page-et, irok, ez mindig kint lesz a főcim jobb oldalán,  ha van változás, majd jelzem az FB-n. Ja, és van egy klafa googlemap térkép is, ha valaki tényleg ki akarja próbálni... Tehát akkor itt: http://tokyoreloaded.blogspot.jp/p/akasaka-lunch.html