Aznap mentünk vízumot hosszabbítani, akkoriban ez még egy majd' félnapos manőver volt, így a szokásosnál korábban keltünk és bevonatoztunk Ótemachira, akkor még itt volt az Immigration Office. Éppen a Mita-vonalon zötykölődtünk a tömegben, nem tudtuk, hogyan is tudhattuk volna? hogy mindeközben a szomszédos metró-vonalakon, Chiyoda, Hibiya, Marunouchi, öt, egészségügyi maszkot viselő japán fiatalember épp azzal foglalatoskodott, hogy egy-egy esernyő kihegyezett végével újságpapírba rejtett nejlonzacskókat lyukasszon ki. Amikor ez sikerült nekik, sietve leszálltak a vonatról és az őket már autóval váró segítőikkel együtt eltűntek a színről.
Amikor dolgunkat végezvén kijöttünk az vízumosztályról, és lementünk az állomásra, meglepődve láttuk, hogy nem mentek a vonatok,
nem lehetett tudni miért? és valami feszkó volt a levegőben, nem értettük mi van, senki nem tudott semmit. Valahogy hazavergődtünk,
már nem emlékszem hogyan, és rögtön bekapcsoltuk a tévét, hátha mondanak valamit arról, hogy mi van a nagy vonat-mizéria mögött. Hát mondtak.
Az összes csatornán helyszíni közvetítések mentek,
Kokkai-gijidó, Tsukuji, Kasumigaseki, Nakano-sakaue, szanaszét fekvő emberek, körölöttük kétségbeesetten rohangáló egészségiek, rendőrök, civilek. Először nem nagyon értettem mi ez az egész, de egyre többet hallottam egy ismerős szót:
először nem akartam elhinni, hogy tényleg jól értem-e? SZARIN. Annyi megvolt általános természettudományos műveltségből, hogy ez egy igen-igen mérgező harci gáz, amit még a németek sem mertek bevetni a második világháborúban. Na de itt, Tokyóban, a Világ Legbiztonságosabb Városában?
A maszkos fiatalemberek ugyanis a nejlonzacskókba előzőleg folyékony szarint, átlátszó, színtelen-szagtalan idegmérget helyeztek el, nagyjából annyit, amennyivel egy kisebb városkát is el lehetett volna pusztítani. A terroristák az Aum Shinrikyó nevű szekta tagjai voltak és céljuk az Apokalipszis eljövetelének szelíd siettetése volt,
a maguk módján. Volt "B", "C" és egyéb terv is, amelyekben többek között a szekta telephelyén később megtalált kalasnyikovoknak, orosz gyártmányú Mi-17-es helikopternek, némi antraxspórának, egyenesen Zairéből hozatott Ebola-virusnak, valamint nukleáris fegyverhez szükséges alkatrészeknek is szerep jutott volna. Temészetesen az 1997-re prognosztizált nukleáris Armageddon után a Mester, Asahara Shokó tanítványai lettek volna hivatottak a civilizációt újraépíteni és vezetni*. Később arra is fény derült, hogy nem ez volt az egyetlen alkalom, ahol mérges gázokat használtak; már egy évvel hamarabb is voltak támadások, ahol a szekta vélelmezett ellenségeit szarin és VX gáz felhasználásával fegyelmezték,
minek eredményeképp nyolcan meghaltak.
 |
| Békésebb idők: az Aum Shinrikyó és Asahara 1990-ben indult a választásokon |
Tartózkodnék az események,
a támadás és az azt követő nyomozás, részletes ismertetésétől,
ezt megtalálhatjátok a Wikipédián*
*, a lényeg, hogy az ideges és nem alapos elkövetők, hősiesen viselkedő metró-alkalmazottak és szerencsés véletlenek folytán "mindössze" nyolcan haltak meg, de több, mint 5000 ember került kórházban és több százan szenvedtek maradandó egészségkárosodást, ezek közül többen pusztán amiatt, hogy segítséget nyújtottak azoknak, akik mérgezést szenvedtek***. Azok között is, akiknek nem szenvedtek fizikai károsodást, a poszttraumatikus stressz szindróma nagyon elterjedt,
pánikbetegség, a metróutazástól való fóbia, és egyéb kellemetlenségek.
Sok minden eltörött azon a napon. Az érintettek élete, egészsége mellett a legnyilvánvalóbban az a mítosz, hogy Japán a második világháború végeztével visszafordíthatatlanul átlakult a Béke Szigetévé, ahol semmi rossz nem történhet,
vagy ha mégis, azt maximum a természet vagy a gyanús külföldiek okozhatják, mert a japán ember békés természetű. Erre tessék, itt van egy rakás japán, aki meg akarja ölni a többi japánembert... Ráadásul,
és itt a második döbbenet, a terroristák nem afféle lúzer munkanélküliek voltak, hanem a japán társadalom mondhatni színe-virága,
az eljövendő elit. A négy merénylő mindegyike kiváló egyetemeken végzett értelemiségi volt,
orvos, két fizikus, mérnök, és a szektatagok között is felülreprezentáltak voltak az egyetemi végzettségűek,
ennyit arról az elméletről, hogy jobb lenne a világ, ha tanult emberek vezetnék. Harmadjára pedig a vallás is kapott egy nagy pofont, mert hiába volt ez egy szekta, azért mégiscsak a buddhista tanokból indult ki,
némi jógával és kereszténységgel kombinálva. A támadás utáni években kitapintható volt a félelem a buddhizmustól; gyakori volt, hogy japán ismerőseim a vallásra irányuló kérdésekre kifejezetten pironkodva válaszoltak,
sűrűn hangoztatva, hogy "ők nem komolyan vallásosak".
 |
| Körözött gyanusitottak plakátja, azóta mindenkit elfogtak |
Asahara Shokó most a börtönben várja a kivégzését, 12 társával együtt, egy per még folyamatban van az egyik merénylővel, akit 17 évi körözés után 2012-ben fogtak el. Maga a szekta, ma is létezik "Aleph" néven, mintegy 1500 taggal, megtagadva egykori vezetője tettei, de nem a tanait. Mi pedig, akik ezen a napon Tokyóban voltunk, soha nem fogjuk elfeledni ezt a különös reggelt amikor a tatamikészítő vak fia és tudós szolgái egy hosszú pillanatra élet és halál uraivá váltak.
---------------------------------------
* A teljességhez azért hozzátartozik, hogy a gyilkosságokat a szekta vezetősége és a beavatottak egy szűk köre tervezte és vitelezte ki; a tagok döntő többsége nem volt tudatában annak, hogy "egyháza" unortodox eszközökkel segíti elő jövendöléseinek beteljesedését.
** Itt:
http://en.wikipedia.org/wiki/Tokyo_subway_sarin_attack A magyar wikin NE nézzétek ezt a szócikket, mert gyakorlatilag semmi sincs róla és még ami van is, nettó hülyeség.
*** a
szarin az egyik legmérgezőbb anyag, becslések szerint 500-szor mérgezőbb a cianidnál és nem-halálos koncentrációban is marandandó neurológiai károsodást okoz.
