Dobbal-tánccal

A házunk mellett van egy tér, ritkaság Tokyóban! ide szoktak az ingatlanosok mindenféle "ibentó"-t szervezni, ez a katakana megfelelője az "event"-nek, különféle termékbemutatók és vásárok, nyáron sörsátor, hétvégenként biopiac, némelyik nem is rossz. És itt kap helyet az éves rendes matsuri is, az itt lakók szervezésében.

Idén is körbehurcolászták a mikoshit, de erről már írtam itt, valamint itt is, úgyhogy ugorgyunk! utána pedig egy dobzenekar szórakoztatta a tisztelt publikumot. Kisebb-nagyobb dobok részegen történő püfölése sok nép lelkéhez áll közel, a japánoknál a taikó szintén ősi hagyomány, de az ilyen előadás-szerű dobzenekarok, hivatalos nevükön kumi-daikó, csak az 50-es évektől kezdtek elterjedni. A leghíresebb közülük a Sado szigeti Kodó lett, miután már láttam egy párat élőben, az kell mondjam: méltán. De ez nem jelenti, hogy mást ne lenne érdemes megnézni, így ez is egészen jó volt, íme egy kis ízelitő:

És akkor egy csajos rész; a taikóban ugyanis a nők is szerepelhetnek, igaz, a legnagyobb dobokhoz azért nem nagyon engedik őket:

A taikóban a show legalább annyira fontos, mint a hangzás, és mivel a zenészek fizikai igénybevétele jócskán meghaladja egy szinfónikus zenekarét, kedves látvány ez férfi- és női szemnek egyaránt.

A sminknek is rendben kell lennie

A fiúk hasizomból nyomják

Az előadás után nem ért véget a buli, mert ekkor kezdődött az össztánc! A matsuri-zene jellegzetes, szinkópás ritmusára összegyűlt a környék, képtelen vagyok kikerülni a modoros kifejezést, apraja-nagyja, és hamarosan egy jó kis mamidiszkó alakult ki: 80-pluszos nénik ropták az 5-minuszos kislányokkal, és közötte mindenki más.

Lehetne persze cinikusan mondani, hogy bejött az ingatlanosok számitása: jó lett a buli, de azt hiszem itt most nem erről volt szó; gyakran meglepő látni, hogy a világvárosi felszin alatt még mennyire erősek Tokyóban a helyi közösségek és ez a fajta jó értelemben vett "falusiasság" adja meg a városnak azt a rejtett báját, ami oly kedves az itt lakó idegennek.

Korhatár nélküli táncelőadás

A Nagy Északi Síkság

Ez egy rámenes neve, nem messze az irodától, nem meglepő módon hokkaidói eredettel. Az úgy volt, hogy ma, egy kimerítő telekonferencia után a vacsora-opciók felett morfondírzva ballagtam hazafelé a szemerkélő esőben, sushi? macerás, meg nem is akarok ma annyit költeni yakitori? füstszagú lesz az öltönyöm okonomiyaki? egyszer egy évben elég és az már megvolt esetleg tapas? délben is spanyolt ettem ebédre, és még folytathatnám, egy lépés, egy kaja, felnéztem és megláttam, ahogy egy elégedett salarímen cuppogva távozik a címben említett üzletből. Ez az! kiáltottam fel hangtalanul EZ az amit a tigrisek szeretnek!

Hokkaidói rámenzőben alapból misoráment illene enni, de erre ma nem fűlt a fogam, gyakran nem fűl, ha még nem mondtam volna, így maradtam egy "shin-shóyúaji rámen"-nek nevezett kompoziciónál, hogy mi benne a "shin", vagyis új, arra nem tudott választ adni a pincérfiú, de ez legyen a legnagyobb baj vele. Hamar megjött, kaptam mellé egy kis rizst is egy kevés tsukemonóval, + került mellé egy sör is, a rend kedvéért. Így nézett ki:

Nézzük hát: a leves felületét vastag zsírréteg fedi, ez figyelmeztető jel, hogy vigyázni kell, mert nagyon forró marad alatta a lé, így szokásomtól eltérően a men-nel kezdtem: a sárgás tésztát megragadva először kicsit fel-le hintáztatva óvatosan számhoz emeltem, utána hosszú, elmélyült szürcsölő hangot hallatva arcomba tömködtem, majd némi izlelgetés után, kemény, tojásos, karakteres, megállapítottam, hogy: jó! A chashú már nem volt ekkora siker, túl steril, kevés benne a zsír. Volt még mellé kis zöldhagyma és menma, mértékletes és arányos mennyiségben, dícséret érte! Kis idő elteltével a levessel is megpróbálkoztam, érdekes, kicsit karamellizált íze volt, nem rossz, de hiányzott belőle az a zabolátlan vadság, ami a nagy rámenek sajátja. Mindamellett az egész összességében bőven megütötte a mértéket, nem kellett fintorognom.

Men: 8
Leves: 7
Chashú & the rest: 6 (a chashu csak 5, de a többi felhozta)
Összpontszám: 21/30

------------------------------

Kita-no-daisougen / 北の大草原 3-14-1 Akasaka, Minato-ku
http://daisougen.co.jp/