Vébé (majdnem) múltidőben

Mire hozzájutottam, hogy írjak a focivébéről, már szinte vége is, hiszen nem sok remény van, hogy a japánok továbbjussanak. Matematikai, ahogy azt szokták mondani, az persze maradt, csak hát a focit nem függvényekkel és egyenletekkel játsszák, hanem lábbal,  fejjel, na és persze szívvel. Ez utóbbiból nem vettem észre, hogy hiány lett volna a Kék Szamurájoknál, micsoda 1 hülye név! gondolom továbbra is, tehát akkor az előző kettő valamelyikével lehetett a baj.

Pedig szerettem volna megírni, hogy jó kis szerethető csapata van most a japánoknak, és hogy Zakku, vagyis Zaccheroni, az olasz szövetségi kapitányuk milyen frenetikus népszerűségnek örvend, valamint azt, hogy Japán akár a nyolc közé is juthat, szerencsére ettől a blamától megmentett az elfoglaltságom.

Ehelyett arról tudok csak beszámolni, hogy a japán vébéláznak úgy tünik, hogy vége lesz, még mielőtt valójában elkezdődhetett volna. A minap ugyan, munka előtt beültünk a tárgyalóba megnézni a japán-görögöt, de nem sok köszönet volt benne, a kollégák fegyelmezetten elkönyvelték, hogy akkor hát ennyi.

Most épp Szingapúrban vagyok, mindenféle tárgyalások mennek reggeltől-estig, Ezek kerete a jelen időszakkal konform, kulturált keretek között zajlik: a meeting első 5-10 percében megbeszéljük az éjjeli eredményeket, hát igen, Brazilianak nem kellett mindent kiadnia magából! majd miután letárgyaltuk a letárgyalnivalókat, búcsúzáskor még csevegünk egy keveset az aznapra esedékes meccsről, gondosan titkolva, hogy tulképpen igazából nem is szeretjük azt a csapatot, akinek a kliens drukkol. Partnereim, nem csak az expatok, de a vébére garantáltan az idők végezetéig sem kijutó helyiek is, kultúremberhez méltó, intelligens véleménnyel bírnak az olasz középpálya hiányosságairól, az orosz kapus formaingadozásairól, de még Japán esélyeiről is Kolumbia ellen.

Japánban az ilyesmi nem jönne ki jól, semmi komolytalankodás, erről majd csak maximum ebédszünetben ildomos fecsegni. Na de majd talán, ha jól megverik Hondáék Kolumbiát, a görögök meg Elefántcsontpartot egy kicsit... 

Majdhatalán.

Tokyó, olcsóér' - a nyugati oldal

Tehát akkor, ahogyan azt az előző posztban már felvezettük, napi 2500 yenből fogunk minőségi városnézést produkálni, először a nyugati oldalon, majd később keleten is. A kiindulópontunk legyen Shibuya, egyrészt, mert itt a szálláshelyek teljes spektruma megtalálható, a kapszulától a luxushotelig, másrészt pedig mert ez egy jó hely. Az olcsóbb szálláshelyek nemigen adnak reggelit, de szerencsére itt a Doutor kávéházlánc, ami műfajában szerintem a legjobb kávét méri, és reggel is egész tisztességes menüt kínál. Nem is mondom hol: minden utcasarkon.

A “ morningu”, sonka-tojás piritós, tejeskávé, 390 yen

Ha még nem jártál itt, akkor legjobb ha először LEnézel Tokyóra, mert ha ismered is az adatokat, 30 milliós agglomeráció, 121 vasútvonal, 882 állomással, 2100 km2 terület, stb, stb, mindez csak felülnézetből, a minden irányban a horizontig nyújtózó, végtelen város látványával szembesülve értelmezhető.

Shinjukuban a tochó, a városháza kettős tornya ingyenes kilátóhelyként is szolgál. A JR Yamanote vonaton három megálló Shinjuku, majd az állomástól még úgy 10 perces séta a városháza. Mindkét torony reggel fél tizkor nyit és az egyik este 11-ig is nyitva tart. Tiszta napokon, leginkább télen, a Fuji-sant is látni innen, amúgy száz kilométer távolságra van.

A tornyoktól nyugatra fekvő, hatalmas park fái a Meiji Jingu szentélyt rejtik. Tájold be fentről és ha nem tévedsz el, gyalog úgy 15-20 perc alatt eléred. A modern Japánt megteremtő és a Meiji kor nevét adó császár 19 évesen került a trónra; az első uralkodó volt, aki Tokyóban lakott. Magába a templomba ugyan nem lehet bemenni, a shintó szentélyek már csak ilyenek, de a park, a hatalmas tori kapuk és a templomudvaron álló három óriás kámforfa miatt így is megéri az utat. Ez Tokyó legfontosabb shintó szentélye, így jó eséllyel szembetalálkozol egy esküvői menettel; a menyasszony csuklyás, fehér ruhában, púppal a hátán, a vőlegény fekete férfikimonóban, az anyák pedig aranydíszes, fekete kimonóban vonulnak egy hatalmas, piros ernyő alatt.

Esküvő a Meiji szentélyben

A szentély után indulj el az ellenkező irányba, mint ahonnan reggel jöttél, át a parkon, a főkapu felé. Harajuku állomásnál bukkansz ki, nem messze a 64-es olimpiára épített sportcsarnoktól, jellegzetes, íves teteje biztosan ismerős lesz. Délelőtt Harajuku még csendes, így először menj kelet felé, az Omotesandó úton. Délután érdemes lesz majd visszajönni erre.

Már biztosan megéheztél, így keresd meg a Gyoza Lu éttermet, ahol verhetetlen áron lehet ebédelni. Főételként választhatsz kétféle gyóza között, yaki (sült) vagy sui (párolt), köretként pedig kérj moyashit, vagyis csípős, húsos szósszal leöntött szójacsírát, vagy kyurit, hideg uborkát fehér miso-szósszal. Ezzel már gyakorlatilag mindent megrendeltél a menüről, ha nagyon éhes vagy, ehetsz még egy tál rizst. A víz, mint mindig, ingyen van.

Yaki- és suigyóza, moyashi

Ebéd után sétálj tovább a főutcán, Omotesandón, a sztárépítészek tervezte luxusbutikok között, nézegesd az autókat, az embereket, a kirakatokat... Ha érdekel az építészet, a környező épületekről itt találsz egy ismertetőt. Ha inkább a japán lakáskultúra jön be, célozd meg az Omotesandó Hills üzletközponot, ahol a "J Period" bolt a B2 szinten remek keresztmetszetét adja a japán háztartásokban fellelhető tárgyaknak - kézműves kivitelű verzióban, van olyan jó, mint egy múzeum.

Ha eljutsz a  a hatalmas kőlámpásokkal jelzett kereszteződésig, akkor még csak félúton jársz, hiszen az Aoyama út után következnek a japán divatházak — Issey Miyake, Yohji Yamamoto, Comme des Garçons — és a Prada butik, feltűnő, üvegprizma homlokzatával. Herzog és De Meuron épűlete tíz éve nyílt meg, de még mindig tömegével vonzza a fotósokat, akik jó eséllyel épitészek.

Az Omotesandó út egyenesen a Nezu Múzeumhoz vezet. Kuma Kengó épületébe a főútra merőleges, hosszú, bambusszal szegélyezett, fedett út vezet. Az átépítés előtt a kertbe ingyen is beengedtek, ma már sajnos csak a múzeumépületen keresztül lehet bejutni, igy mindenképpen ki kell fizetni az 1200 yenes belépődijat. Ez a mai keretbe nem fér bele, de ha megkéred a pultnál ülő lányokat, biztosan beengednek a könyvesboltba és onnan már lehet kukkolni a kertet és az épületet is.

A Nezu múzeum bejárata

Délután már indul Harajukuban az élet, így fordulj vissza a Meiji szentély felé. Ha jól bírod a gyaloglást, tehetsz útközben egy kitérőt a legújabb Kuma épület felé. A Prada magasságában fordulj jobbra és 2-300 méter után meglátod a lécekből szerkesztett homlokzatot. A Sunny Hills taiwani cukrászat első japán üzlete egyetlen árut, egy ananászos édességet kínál. Az emeleti, nagy asztalnál ingyenes kóstolót adnak, kiváló oolong tea kíséretében.

Sunny Hills

Az Omotesandó dórit ilyenkor már ellepi a tömeg, meg unalmas is lenne ugyanazon az úton visszamenni, így az Aoyama dóri kereszteződést elhagyva, indulj el a jobb felé eső, kisebb utcákon, nagyjából követve a főutca vonalát. Itt az ideje egy rövid pihenőnek; az Omotesando Koffee eldugott kis oázis, zsebkendőnyi kert két paddal és egy tatamis szoba, ahol a kávé készül. Már megírtuk, nem ismétlem, lényeg, hogy 250 yenért verhetetlen eszpresszót adnak.

A Meiji dóri kereszteződését elérve, a túloldalon keresd meg a Takeshita dóri bejáratát. Alig néhány tömbnyire a luxusbutikoktól, ez már az iskoláslányok mekkája, a legjobb hely a streetfashion felfedezésére. A Takeshita dóri visszavezet Harajuku állomáshoz, ahonnan pedig csak egy megálló vonattal hazamenni Shibuyába. Gyalog sincs messze, de a Google Maps szerint eddig közel hét kilométert gyalogoltál már..... Tokióban télen-nyáron hamar sötétedik, így mire megérkezel Shibuyába, már valószínűleg kigyúlnak a neonfények. Kövesd a "Hachikó exit" feliratot és kiérsz a híres kutyaszobor előtti térre. Hachikó, a halott gazdáját hűségesen váró eb, számtalan tévé- és mozifilm hőse volt. Magát a szobrot ott keresd, ahol a legsűrűbb a tömeg. A tér előtti kereszteződést Sofia Coppola "Elveszett jelentés" című filmje tette híressé, az X alakban felfestett zebrán egyszerre induló tömeget az állomásépület emeletéről lehet legjobban fotózni.

Shibuya crossing

Shibuya az egyik legforgalmasabb állomás, ahol minden elképzelhető dolgot minden elképzelhető árkategóriában meg lehet venni-, enni-, vagy inni. Az áruházak általában este kilenckor zárnak - a BIC Camera elektromos kütyükkel, a Loft irószerekkel és design cuccokkal, a Tokyu Hands mindenféle hobbi-cuccal támad, míg a Tower Records zenével a 109 vagy a Parco pedig divatban nyomul. Tulajdonképpen ez nem túl fair ajánlás, mert jó eséllyel itt valamelyik üzletben elbukod a 2500 yenes fogadalmadat, de majd megnyugtatod magad, hogy ez másik büdzséből van.

Vacsorára egyél sobát, vagyis hajdinatésztát. A Bunkamurával szemben találod a Sagatani éttermet, ami olcsó és jó is. Dobd be a pénzt a bejárat mellett álló automatába és nyomd meg a もりそば うどん 280 yen feliratú gombot, majd add le a jegyet a pultnál. Hamarosan hívnak és kapsz egy tálcát, rajta egy kosár hideg sobával és három kis edénnyel. A hagymát szórd bele a szószba, majd ebbe mártogasd a sobát. A gőzölgő kannában találod a tészta főzőlevét, amivel a végén, amikor már elfogyott a soba, a maradék szószt fel lehet önteni levesnek. Ha később még megéhezel, vegyél egy onigiri rizsgombócot, amit bármelyik konviniben (éjjel-nappali bolt) kapsz.

Az állomással szemközt, a Yamanote vonal mentén, kétszintes házacskák sorakoznak; aprócska bárok, a pult előtt 6-8 székkel. Válaszd ki, melyik tetszik és az utolsó ötszáz yenből futja még egy italra. Ha beszédbe elegyedsz a szomszédokkal, valószínűleg meghívnak majd a második pohárra...

A kiránduláshoz tartozó Google Maps térképeket itt találhatjátok meg: térképek

Költségek (yen):

• Doutor reggeli menü (10:30-ig): 390
• vonatjegy Shibuya - Shinjuku: 160
• Gyoza Lu ebéd (gyoza, moyashi, rizs): 640
• Omotesando Kaffee eszpresszó: 250
• vonatjegy Harajuku -Shibuya: 140
• Sagatani soba: 280
• Onigiri: 120
• Ital: 500
• Összesen: 2480

-------------------------

A keleti oldali kirándulást itt találod meg.

Tokyó, olcsóér'

Tokyó kitartóan a világ legdrágább városai között szerepel és nem alaptalanul. Bár az utóbbi időben státusza, a yen gyengélkedése miatt, kicsit megrendült, de azért még jól tartja magát. Emiatt, no meg a távolság miatt is, Magyarországról kevesen merészkednek el Tokyóba. A távolságon sajnos nem tudunk segíteni, de ha valaki egyszer már sikeresen eljutott ide, egy kis figyelemmel, kreativitással és némi helyismerettel néhány napot egészen olcsón is el tud tölteni, ehhez szeretnénk egy kis segítséget adni. Az általános tanácsok, edd, amit a helyiek esznek, használd ki a külföldieknek szóló kedvezményeket, barátkozz a benszülöttekkel, persze itt is érvényesek. Olcsó szállásra ott van az airbnb, a kapszulahotelek, pároknak a love hotelek, és persze Nyuszi összes rokona, barátja és üzletfele, de ezt ki-ki találja meg magának. Mi most inkább a látnivalóra és a kajára koncentrálnánk, a vállalás az, hogy a szállásköltség nélkül ki akarunk jönni napi 2500 yenből, ez momentán alig több, mint 5000 forint, de nem akarunk kompromisszumot kötni minőségben: konzervkaja vagy unalmas néznivaló nem lesz.

Mindketten megírtuk a saját verziónkat, Judit Tokyó nyugati oldalát deríti fel, utána én jövök, kicsit keletebbre.

Mert egy mascot azért mégiscsak kell!

Ismét bátran nézhetek a világ szemébe, mert december óta nekem is van maszkotom. Na, nem nekem, otthon, hanem az ikebana iskolámnak, ahol virágrendezést tanulok. Kicsit megkéstünk vele, hiszen máshol már irtják őket.... de jobb későn, mint soha.

Csak halkan merem megjegyezni, hogy azért annyira nem vagyok büszke az új kabalafigurára, mert nekem teljesen megfelelt a régi, kalligrafikus logónk is. Sensei, aki jól beszél angolul, ezért fiatalabb korában gyakran tartott a japán nagykövetségek felkérésére külföldön bemutatókat, elmesélte, hogy soha nem a virágokkal kezdte, hanem először egy fehér papírra ecsettel felfestette a SÓ-GETSU írásjeleket. Mert az is a japán kultúra része.

Sensei most már nyolcvan éves, még ismerte iskolánk alapítóját, Teshigahara Sófut. Még nem mertem megkérdezni, mit gondol az iskola új arcáról.

Íme, Ikeru-chan, a pingvinlábú, pironkodó bambuszváza, hajában három szál piros gerberával - egy kislány, aki a sajtóanyag szerint nem csak a virágokat szereti, hanem a helyes fiúkat is és akinek kedvenc időtöltése, hogy lányos témákról fecseg a barátnőivel. Igazgatónk, Akane sensei gyerekekfoglalkozásokat is vezet; ott, a kicsiknek még talán bejön, de nekünk?

A legközelebbi bónenkaira betotyog és fényképezkedhetünk vele? Életnagyságú fényképe Isamu Noguchi kerjét díszíti majd a főépületben? A nagykövetségek vele hirdetik a hagyományps japán kultúrát? Kötelesek leszünk Ikeru-chanos pólót hordani az órán? Szerencsére, lassan fél év telt el, de nem sok nyomát látom sem a honlapon, sem a házban. És hogy mit cseréltünk le?

 No comment.

------------------------------------

A yurukyarákról már posztoltunk korábban is, itt, itt és itt.

Kalászok és szálkák napja

A kínai eredetű, 24 részre osztott szolunáris naptár évszázadokon át meghatározta a mezőgazdasági rítusok idejét és a falvak éves életciklusát. A periódusok első napjának még különleges neve is van. A mai nap neve bóshu, "Szálkák a kalászon". A hozzánk legközelebbi rizsföld a Korakuen kertben van, ott meg lehet vizsgálni a termést, de az  idei enyhe tél, korai meleg és bőséges csapadék biztosan duzzadó kalászokat jelent majd.

A 24 nap nevét olvasva azonban elgondolkodtató, vajon Japán melyik részére illenek a leírások. Tokyóban például november hetedikén még gyakran rövidujjú pólót hordunk, míg február negyedikén híre sincs a tavasznak. Igaz, valószínűleg ezek a régi nevek is az egy hónappal elcsúszott naptárt idézik. A reggeli lapok szerint mindenesetre ma megkezdődött az esős évszak.

A 24 sekki nap

立春   február 4.           risshun, a tavasz kezdete

雨水   február 19.         usui, esővíz

啓蟄   március 6.          keichitsu, a rovarok ébredése

春分   március 21.        shunbun, tavaszi napéjegyenlőség

清明   április 5.             seimei, tiszta, fényes nap

穀雨   április 20.           kukú, gabonaeső

立夏   május 5.             rikka, a nyár kezdete

小満   május 21.           shóman, kalászérés

芒種   június 6.             bóshu, szálkák a kalászon

夏至   június 21.           geshi, nyári napforduló

小暑   július 7.              shósho, kis forróság

大暑   július 23.            taisho, nagy forróság

立秋   augusztus 7.       risshú, az ősz kezdete

処暑   augusztus 23.     shosho, a forróság vége

白露   szeptember 8.     hakuro, fehér harmat

秋分   szeptember 23.   shúbun, őszi napéjegyenlőség

寒露   október 8.           kanro, hideg harmat

霜降   október 23.         sókó, leszáll a fagy

立冬   november 7.        rittó, a tél kezdete

小雪   november 22.      shósetsu, kis hó

大雪   december 7.        taisetsu, nagy hó

冬至   december 22.      tóji, téli napforduló

小寒   január 5.             shókan, kis hideg

大寒   január 20.           daikan, nagy hideg