Az uiro egy olcsó édesség, ami a kezdeti, ösztöndíjas időkben jól jött. Jellegzetes nagoyai cucc, Tokyoban akkoriban csak néhol árulták, de manapság mintha több helyen látnám − divatos lett, vagy ez is a gazdasági nehézségek egyik jele?
Az uiro állaga arra a késsel vágható lekvárra emlékeztet, amit a középiskolai építőtáborban kaptunk (gondolom, a katonaság is ezzel etette a fiúkat) − ismerős? a levágott szeletek finoman remegnek, mint a kocsonya. Mindezek ellenére azonban szeretjük.
Alapanyagát tekintve egyébként rizsliszt, cukor és víz keveréke, amit babbal, gesztenyével, zöldteával vagy gyümölcslével ízesítenek és speciális edényben gőzölnek. Nemrég láttam, ahogy az eladó a hatalmas tábla édességet kiemeli egy deszkára és egy drótháló segítségével keskeny téglákra szabdalja. Frissen, centis szeletekre vágva, zöldtea kíséretében a legfinomabb.
Itt látható néhány minta.
Hű, ez egy érdekes édesség lehet :)
VálaszTörlés"Az uiro állaga arra a késsel vágható lekvárra emlékeztet, amit a középiskolai építőtáborban kaptunk...a levágott szeletek finoman remegnek, mint a kocsonya."
VálaszTörlésSzerintem kiskorom egyik kedvencére a "láda lekvár"-ra gondolsz (nálunk legalább is így hívták). Akkoriban,a nyolcvanas években nagyon elterjedt volt, most már kevésbé.
Ezek az uiro sütik gyönyörűek! Bár engem nem sütire hanem a márkás "pipere" szaküzletekben (pl. Flush-ben) kapható díszes szappanokra emlékeztetnek.Döbbenetes a hasonlóság,tényleg úgy néznek ki.