Válságos idők

Ebben a mai nagy válság-inflációban gazdasági-, környezeti-, politikai-, erkölcsi- és még ki tudja még milyen? nem túl nagyerejű mondás, hogy a művészet is válságban van. Ez már csak onnan is látszik, hogy az alkotók már nem is próbálják nézeteiket rám erőltetni, csak halkan, elbizonytalanodott hangon tudakolják, hogy mit tartok ÉN, a tisztelt Befogadó, művészetnek, vagy építészetnek, ezzel is mintegy rám hárítva a felelősséget a döntésemért. Így nem csoda, hogy magam is kissé bizonytalankodva mentem el a múlt héten két kiállításra is: okos dolog-e ez? A Mori Museum of Art-ban azt akarták megtudni tőlem, hogy Can there be art? és segítségképpen fiatal japán művészek legkülönfélébb műfajú - fotó, video, mobil, élőkép - munkáit állították ki. Mert, így a koncepció ha nekem bejön egy kék és fehér szinű gördeszka pálya egy rakás randalírozó fekete ruhás skateboardossal bejött! akkor ez biz'a művészet!

Where is architecture? kérdezték az építészek a National Museum of Modern Art-ban. Hát az biztos, hogy itt nem volt, hiszen a kiállítókat kifejezetten megkérték, hogy NE építészetet, hanem installációkat készítsenek, így a szokásos, kontextusokból kiragadott,

szétretusált,

steril építészeti fotók helyett absztrakt, de helyenként kifejezetten izgalmas és elgondolkodtató műveket láthattunk. Talán ez a lézerfénnyel sávosan bevilágított terem maradt meg a legjobban, az építészt saját bevallása szerint a építkezéseken manapság használatos lézeres mérőeszközök derengő, vöröses fénye ihlette meg. Egy biztos: a rendelkezésre bocsájtott áttetsző műselyem sálakkal remekül lehetett játszani.

Ha még nem említettem volna, Tokyóban kiállításokra menni JÓ. Kiváltképp, ha még ingyenjegyet is kap az ember, mint mi most erre a kettőre.