Ráment a rámenboltból

Ahogy ezt már múltkor is megjegyeztem, ideje lenne már egy jó kis misó-ráment enni. Mert hát ez a negyedik fajta íz (csak ismétlésképp, a másik három: shió, shóyú és tonkotsu), egyesek szerint elhajlás, mások szerint az Igaz Út. Én egy ideig az utóbbi tábort erősítettem, de aztán Jangara próféta valamikor a 90-es évek közepén megtérített Tonkotsu vallásra, ám az erős ökumenikus beütések megmaradtak.

Még egy vasárnapi csavargás során kinéztem a környéken egy jól kinéző "RÁMEN" nevű helyet, kell-e ennél jobb? és minap este munka után előre megfontolt szándékkal ide be is tértem. Ugyanazzal a lendülettel majdnem ki is fordultam, mert rögtön látszott, hogy árulás van, ez izagaya!* Ráment izagayában enni kábé olyan, mint széllel szemben vizelni: lehet, de nem tanácsos. De kint esett az eső, én éhes voltam, így végül megalkuvó módon elfogadtam a felkínált helyet.

Sima misóráment kértem tamagoirivel (két fél főtt tojás) és körülnéztem. Az asztalom egy kis emelvényen volt, innen jól be lehetett látni a kocsmát, tulajdonképp egész hangulatos hely. Előttem egy hosszú asztalnál éppen buchósan** szórakoztatja a beókat, jobbnál-jobb tréfák pukkannak sorban, a kipirult arcú beosztottak majd leesnek a székről a széles röhögéstől, azt hiszem, ideje lenne önvizsgálatot tartanom, hogy én is tényleg ennyire vicces vagyok-e a céges partikon.

Node a rámen. Sok a moyashi, és mint tudjuk, ez nem túl jó jel (legalábbis a számomra), bár elismerem; a misó rámennél ez szinte kötelező. A lé rendben is lenne, a tészta ellenben meglehetős közepes. A chashú viszont - amennyiben ezt a prosciutto-vastagságú kis cafatot annak lehet nevezni - egyszerűen értékelhetetlen. Bár a Tampopó idevágó fejezetéből (itt, ca. 5:10-nél, sajna német felirattal) tudjuk, hogy nem feltétlen a vastag chashú a jó chashú, de azért úgy vélem: vannak határok... az biztos, hogy amennyiben valaha is mikroszkóp alatt akarok megnézni egy darab chashút, feltétlen ide fogok jönni, de ráment enni lehet, hogy máshová. Felháborítónak tartom, hogy ahhoz, hogy egy rendes szelet húst kapjon a rámenjébe az ember, chashúment*** kelljen kérni! Ezek után lehelletnyi gyógyír volt csak, hogy a menma kifejezetten jó volt; üde és ropogós, a tojás is pont jó állagú, így akár azt lehet mondani, hogy egész tűrhető zöldséges-tojásos misoráment ettem, de nekem ez a műfaj azért csak a belevaló cupákkal teljes...

Men: 5

Leves: 7

Chashú & the rest: 4 (de csak, mert a menma és a tojás jó volt)

Összpontszám: 16/30 --> YAPPARI, ne izagayában együnk ráment!

* a kocsma japán megfelelője, itt - ellentétben a többnyire egy típusú kajára specializálódott japán vendéglőkkel - mindenfélét lehet enni és főleg inni, de sokat.

** osztályvezető úr

*** rámen, extra adag hússal (ebben az esetben + 200 yenért)

Rant: Egyébként meg most már nem fogok mindig mindent belábjegyzetelni, csak ami új; aki még mindig nem tudja mi az a moyashi meg a tonkotsu, az klikkoljon a "rámen" tag-re és olvassa végig az egész Rámen-quest-et; valahol biztosan megvan.