Szombaton újra csak gyalogoltam, most egy jó hosszút, Kinshichóból Jimbóchóba, öt lépésenkét fotó, az annyi mint 1337 X 5 = 5685, itt láthatjátok a dokumentációt a youtube-on*, (aki megtalálja a bicikliző sumósokat, dicséretben részesül!**) a végén egy jó kis rámen is befigyelt, igazán kiérdemeltem.
A rámen (Chikutan Ramen, Jimbóchó) nagyszerű volt, shoyúaji, a leves szinte tökéletes: íze mély, de nem túlzottan sós, a men jó, a chashú ugyan vastag, de nagyon finom és volt hozzá menma, vékonyra vágott friss zöldhagyma, fél tojás és valami darálthús-szerű dolog, amit "chikasumi"-nak mondtak, de ennek beazonosítása további kutatómunkát igényel, állítólag Niigatában használják és rendkívül egészséges. Hát lehet, nem tudom, nekem csak az jött át, hogy nagyon finom, és nem csak "állítólag".
A kulináris élményhez persze, lehet, hogy a hat kilométer gyaloglás is hozzátett valamennyit. Egyszer, még régen Hokkaidón, egy egész napos gyalogtúra után, farkaséhesen, Judittal ettünk egy misóráment, amiről egyöntetűen megállapítottuk, hogy ez volt Életünk Eddigi Legjobb Rámenje. Fellelkesülve, másnap visszamentünk, de akkor már teljesen középszerűnek tűnt...
Men: 8
Leves: 9
Chashú & the rest: 9
Összpontszám: 26/30 --> az utóbbi idők egyik legjobb rámenje
PS: a mozi a youtube-on valamiért nem ér véget ott, ahol kellene (a kreditnél) hanem megy tovább, feketén, még ca. 4 percig. Ez ugyan nem vagyon így jól, majd meg is nézem, de addig is: nem maradtok le semmiről, a végét meg nem kell megnézni, már nem történik semmi.
* music by The Residents: Picnic Boy
** na jó, látom nem megy; segitek, itt látni őket (úgy ca. a 30ik mp környékén előznek meg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése