A tokyói ember, ha van pár üres perce, nem hagyja kárba veszni; alszik egyet. Délelőtt az értekezleten, finoman meg-meg bicsakló nyakkal, utána az ebédszünetben, az asztalára borulva, délután a kávéházban, decensen a falnak döccentve a fejét, de talán még a klotyón is, bár erről érthetően kevesebb szó esik. De mindenek előtt a közlekedési eszközökön, mélyen, óriási elszántsággal és sebészi precízitással; amikor beér a vonat az állomásra, a néhány másodperccel azelőtt még az álommezőkön bóklászó sararíman vagy OL* felnyitja a szemét, felpattan és leszáll. Aki messziről jár be (és olyan szerencsés, hogy van ülőhelye) az az utazást már alapból bekalkulálja a napi alvásidőbe: napi 7 órát alszom, meséli, ötöt otthon és 2X1-et a vonaton. Nézegessünk hát beájult embereket a vonaton!
PS: külön kategória az ismeretlen utastárs ölében megpihenni kívánó részeg sararimen, de erről majd máskor
Tavaly sikerült egy olyan képet lőni ott a metrón, ahol mindenki alszik, csak mi, 4 hülye gaijin voltunk ébren. Egészen horror jelenet volt. Az ilyen "vírus" jellegű filmeket biztosan egy tokyoi metró ihlette...
VálaszTörlésez jó lehet, majd küldd el!
VálaszTörlés