Sétálgatunk a Midtown* körüli parkban, Jutka még kicsit kómásan az utazástól, mikorcsak hirtelen észrevesszük, hogy emberek ülnek egy kis patak mentén csinos kis fapadokon és a lábukat áztatják a vízben, a lábuk alatt szép, fehér kavicsok és gyékényszőnyeg hát ez zseniális!
Nyilván, hogy mi is akarunk lábat áztatni, hogyisne akarnánk ilyen melegben, bár Jutka gyanakszik, hogy azok a számok a padok sarkán bírnak valami mélyebb jelentéssel, ugyan! legyintek és letelepedek. Neki volt igaza, mert már jön, lohol a zöld egyenpólós alkalmazott, hogy kétségbeesetten figyelmeztessen, miszerint nem lehet, NEM SZABAD csak így egyszerűen leülni, előbb az uketsukénél, vagyis recepciónál be kell jelentkezni, ahol majd minden bizonnyal jól megvágnak, gondolom hozzá maliciózusan, na de nem baj, végül is vidám ez az egész.
De nem, ez ingyen van. Csak azért kell bejelentkezni, hogy tudjanak rólunk, kapjunk egy-egy számot és odakísérhessenek a megfelelő padhoz. A megfelelő pad momentán pont az uketsuke előtt van mintegy 1.5-1.8 méterre (Jutka szerint ez biztosan nem véletlen; így szemmel tudnak tartani minket, gyanús külföldieket), de a szabál az szabál, így hát odakisérnek és elmagyarázzák a lábfürdő helyes használatát ("annai shimasu"): vegyük le a cipőnket, helyezzük a lábunkat a medencébe, ne sétáljunk, ne álljunk fel, ne fröcsköljünk és ne szedjük ki a köveket. Ezen a ponton nagy kedvem kerekedik kiszedni a köveket, vagy csak úgy általában rendetlenkedni egy kicsit, de helyette inkább finoman az ajkamba harapok, hogy azért mégse röhögjek az arcába szegény alkalmazottnak, végtére is csak a munkáját végzi.
De utána már megy minden, mint a karikacsapás, gondosan követjük az utasításokat és jutalmul ott lógázhatjuk a lábunkat a hűs patakban, ingyért. Így megy ez itt, aki ezt nem birja idegekkel, inkább kerülje el Japánt...
-------------------------------------------
* ez egy új ingatlanfejlesztés Roppongiban, egy régebbi amerikai katonai terület helyén. Sokemeletes ház, irodákkal, hotellel, üzletekkel. Bővebben itt.
Szep iras.
VálaszTörlésAzon csodalkozom, hogy labaztatas elott nem kellett megmosnotok a labatokat (vagy csak nem emlitetted?). En egy kollegamtol ugy tudom, hogy a japanok (otthoni) furdozes elott is megmosakszanak. Ezt egy kollegam konyveben (1993 kiadas)tudom, akit ravettunk, hogy a hazairt leveleibol allitson ossze egy konyvet. Stilszeruen az lett a cime, hogy "Levelek Japanbol". Egy kiadot sem erdekelt tulsagosan, de kollegam bement akkoriban a Japan Nagykovetsegre, akik szinte azonnal szponzoraltak a konyv kiadasat :o)
Regen volt. De azota is eszembe jutnak, amiket tole olvastam.
Ebben a labaztatasban viszont tukrozodik minden, amit Japanrol elkepzelek. A modern felfogas (gyorsszolgaltatas), a buddhizmus alapjai es a ko+viz+fold,fak (?) elrendezes. Na es a rend/renszeresseg szerepe az eletben!
Ez a "patak" es a kornyezete nyilvanvaloan megrendezett dolog,...de nem mesterkelt. Tokeletes eszkoz a lazitashoz.
Ezek a japanok tudnak valamit, amit mi nem!!!!!
Ez így van, megmosdanak előtte; de ez nem számít "igazi" fürdésnek. Egyébként tényleg szuper kis dolog volt; a városban ennél többet nem várhat az ember.
VálaszTörlésUnaloműzésképpen lehet számolni, hogy az ember hány követ tud felvenni a lábával :)
VálaszTörlés