A második parti

Jó, akkor legyen, döntött Shioiri buchó, elvégre a bónenkai parti után ez a minimum, ilyenkor nem lehet a nijikait megúszni, de csak ötezer yen lehet fejenként, szabja meg a büdzsét Minami kakarichónak és taxit hazafele senkinek nem fizetek! teszi hozzá szigorúan, majd beül egy taxiba és joviálisan integetve buzgón hajlongó csapatának, távozik. Amint eltűnik a sarkon, vad mobilozás indul, és csakhamar találnak is egy karaoke-bárt a közelben, ahol fix árért befogadják őket.

Elindul az ilyenkor szokásos bénázás: ki jön, és ki nem? Terada-san, a Dai-ni Eigyóbu

*

amorózója, késő-negyvenes kabuki-arc, család-gyerek persze otthon befigyel, sokatmondó pillantásokat vet egy csinoska nőstény felé. Kimura-san, aki nemrég lépett be, szép arcú, kócos fogú, kerekded fiatal lány, nem érzi feltétlen szükségét, hogy a nála jó húsz évvel idősebb bonviván pártfogása alatt töltse el az este maradék részét, szívesebben menne haza tévézni, vagy csetelni a barátnőivel. Rövid huzavona következik, ami ezúttal szó szerint értendő; Terada-san az egyszerűség kedvéért megragadja Kimura-chan ruháját és akár az ősember az asszonyát, magával cibálja. A lány tiltakozna, de idősebb kolléganője rosszalló pillantását elkapva megérti, hogy most nem jönne ki jól, ha meglóg, így belenyugszik az elkerülhetetlenbe és csatlakozik a továbbpartizó csapathoz, amely ekkor már lassan megindul a karaoke-bár felé.

A bár a környék vigalmi negyedének egyik ötemeletes betonépületében van; egy homályos folyosóról nyílik, akár egy kis lakás, a gyenge világításban alig tűnnek fel a cigarettanyomok a barna, kopott bútorokon. Szinte teljesen üres, csak két-három salarímen ücsörög a sarokban, magába borulva, láthatóan már karaokézni is túl részegek, a beáramló jó egytucatnyi ember gyorsan betölti. A mama-san, meghatározhatatlan korú, sminkben tartósított korábbi hostess, akinek sikerült a nagy álom: saját bárja van! felparancsolja az álmatag bártündéreket; kap mindenki mizuwarit, vagyis afféle whiskyszörpöt: egy rész whiskey, sok rész víz, plusz jég, és a szokásos kis rágcsikat; mogyoró, fekete csokoládé, sós keksz.

Kimura-chan ügyesen taktikázik; beül egy idősebb kolléganője mellé a sarokba, a másik oldalon a fallal védve van, Terada-san ezt némi csalódottsággal ugyan, de tudomásul látszik venni. A karaoke szinte azonnal beindul és sorjáznak a szebbnél-szebb enkák, elhagyott szeretőkről, magányos férfiakról és beteljesületlen szenvedélyekről hallunk fahangon búgva, vagy kappanhangon vonyítva, de mindig szerelmesen. Mint általában, most is Minami-san a sztár: az ötvenes, kopaszodó sales-managernek kivételképpen valóban van hangja; ezúttal vad J-pop-t énekel, tomboló a siker, túlmegy azon, ami a rangidőssége miatt járna és holnapra is marad belőle.

Hiába a whisky szinte már homeopatikus arányú higítása a mizuwariban, ha sokat iszik belőle valaki, ez is megárt, következésképp az események fokozatosan elfajulnak. A mellékhelységben gyanúsan sokáig időznek és néhányan csendben bólogatva, vagy az asztalra borulva pihentetik a szemüket. Eközben Terada-san elérkezettnek látja az alkalmat, hogy akcióba lépjen; kihasználva védelmi elemként funkcionáló kolléganő mosdó-szünetét, Kimura-chan mellé ül és amennyire csak tudja, beszorítja a sarokba. Újabb adag mizuwarikat rendel, tréfálkozik, magyaráz, majd csakhamar intenzíven fogdosni kezdi Kim-chant és átkaroló hadmozdulatokba kezd. Kimura-chan először megkísérli a támadást verbális síkon kivédeni, ám hasztalan, végül egy maga elé emelt kispárnával próbál akadályt állítani a meg-megújuló rohamok elé, ezzel mintegy publikussá téve az ütközetet, de kevés együttérzésre talál. Végül az menti meg, hogy éppen ekkor kerül sorra az ezidőre már meglehetős vizenyős tekintetű ostromlója a karaoke-előjegyzésben, zokog a mikrofon, nagy taps, majd amikor az ünnepelt sztár, kellően kiélvezvén a sikert, boldog mosollyal a szája sarkában elszenderedik, Kimura-chan kihasználja az alkalmat és Terada-sanon átlépve villámgyorsan lelécel.

Aztán, egyszer csak, mintegy varázsütésre, mindenki felpattan, zavartan öltözködni kezd, eljött a shúden ideje, mindenki tisztában van azzal, hogy a taxi saját zsebre meg. Terada-san is felriad és miután nem találja Kimura-chant, még megpróbálja az egyik bárhölgyet berángatni a liftbe, de a heves tiltakozás és főképp a mama-san türelmes rábeszélésének hatására elvégre Terada-san itt törzsvendég! végül ezt feladja.

Ezekből a mai fiatalokból hiányzik a morál! állapítja meg keserűen Terada-san nem sokkal később ráment szürcsölve az állomás melletti yataiban, nem tisztelik az idősebbeket, ez az új generáció. Ott van ez a Kimura is; próbálok neki segíteni; elmagyarázni, hogyan működnek a dolgok a cégben, erre se szó, se beszéd otthagy. Minami-san cigarettára gyújt és együttérzően bólógat, bizony, pusztul a világ.

------------------------------------------

* Kettes számú Értékesítési Osztály. Ld. még bővebben az itt zajló eseményekről ebben a posztban.