Waterworks

Ha van fireworks akkor kell legyen waterworks is, gondolták Tokyóban és lőn, megszületett a vizijáték. Vagy tüzi-vizijáték. Vizitüzijáték. Whatever. A lényeg, hogy vizet kell a levegőbe spriccolni, lehetőleg jó magasra, és miközben aláhull, megvilágítani szines reflektorokkal vagy lézerrel. Nem hangzik túl szofisztikálnak, de kellő fantáziával, technikával és persze pénzzel a japánok bármit képesek elbonyolítani, ami ez esetben egyértelműen a dolog javára szolgált és így minden este kétszer negyedórás kis mizuhanabi-showban gyönyörködhet az összegyűlt publikum. Ráadásul, mivel a tüzijáték-rakéták helyett aláhulló víz senkiben sem tesz kárt, akinek úgy tetszik, közel is mehet, és zuhanyozhat, így nem csak a látványban gyönyörködhetünk, de hűsölni is lehet közben! Ha kicsit na jó: sokkal fiatalabb lennék, biztosan én is félmeztelenül, kurjongatva-visongva hemperegtem volna a gyepen. Így csak egy mojitóval a kezemben és bölcs mosollyal az arcomon irigykedve néztem a hancúrozást, de ez sem volt rossz.

Az egész hepaj persze a Két Torony vetélkedésének újabb fejezeteként is betudható, hiszen a Roppongi Hills-en is próbálkoznak mindenféle kánikulai hűsítéssel: hidegpára-spriccelés, sörkert, koncertek. De azt kell mondjam, ismét csak a Midtown volt a kreatívabb...

Tehát akkor a képek és egy rövid videó hmm, egész jól sikerült!