Kedvenc szavaim - chútohanpa

Van egy szó, amitől minden jóérzésű japán ember megremeg, összerázkódik a borzadálytól, kiül a rettegés az orcájára, talán keresztet is vetne, ha tudná, hogyan kell. Nem, nem az ördög vagy valami hasonszőrű buddhista démon.

Hanem a chútohanpa. (中途半端)

Szó szerint: félbehagyott, befejezetlen, tökéletlen fércmunka, a legprecízebb fordítása talán a gány. "Chútohanpa ni shitaku nai"* mondogatják egymásnak a japánok, és valóban kínosan ügyelnek rá, hogy a lerakott csempe szépen illeszkedjen, a szerződés szövegezése precíz legyen és a kiviteli tervben az oldalak pontosan legyenek számozva. A chútohanpától való rettegés tette naggyá a Hondát, a Panasonicot, a Nikont és megannyi társát, emiatt bízunk meg ma már szinte vakon a japán termékek minőségében, de az is chútohanpa, ami a Toyota jelenlegi vesszőfutását okozza.

A vicces az, hogy többször hallottam már olyas önostorozást, miszerint "az a baj velünk, japánokkal, hogy gyakran chútohanpa a munkánk". C'mon, get a life... gyertek Budapestre egyszer egy tanulmányi kirándulásra. Vagy talán inkább: küldjünk ki néhány otthoni mesterembert Japánba?

--------------------------------

* "nem akarok gányolni"