A gasztronómiai megoldás

Ahogy ezt már korábban megjegyeztem, Japánban a vizben mozgó-lebegő-úszó dolgok többnyire az asztalon végzik. Ennek szellemében reagál az ország a globális felmelegedéssel kapcsolatban fellépő problémák egyikére, a medúzák túlszaporodására, ahogy ezt az Oriens oldalán olvastam (ők meg az Asahi Shinbunban). Egyre több a medúza, óriásira nőnek és veszélyeztetik a halászatot? Nohát, együk meg a bestiát! és a japán gastronómiai fenomén beindul, és ontja a megoldásokat, finomabbnál finomabb medúza-fogások formájában: medúza-sushi, medúza-tempura, medúza-sütemény. A vállalkozás korántsem reménytelen, hiszen Japánnak komoly track-recordja van különböző fajok agyonevéséből, lásd pl. a bluefin tunát, és ha ezúttal sikerül jó irányba becsatornázni 127 millió ember étvágyát, csatát nyerhetünk a globális felmelegedéssel szemben!

Gondoljuk egy kicsit tovább ezt az előremutató kezdeményezést! Odahaza nyomulnak például a cikádák, amelyek amellett, hogy elviselhetetlenül zajosak, bizonyára felborítanak valami bioegyensúly-bilit ők is, elég testes jószágok, tele fehérjével, nosza, együk meg őket! lehetne belőlük cikádapörkölt, vagy pl. "Cikáda jóasszony módra" meg ilyenek. A maláriaszúnyog már nehezebb eset, nem túl kiadós, de a balkáni gerlékkel biztosan lehetne kezdeni valamit. De gondolkodjunk globálisan; nem az lenne a legegyszerűbb megoldás a tengerek szintjének emelkedésére, ha meginnánk a felesleget? Ennél már csak az lenne előremutatóbb, ha a problémát a gyökereinél támadjuk meg: fogyasszunk több széndioxidot! Itt ráadásul nagyon sokat nem is kell innoválni; a szédioxid emberi fogyasztásának ugyanis van egy jól bejáratott, organikus, mondhatnánk ősi módja, úgy bizony, erre gondolok én, mire is másra...?

Csak arra vigyázzunk, hogy ne nagyon böfögjünk.