Egy idegen szobában vagyok, ahol egy sötét szemüveges, gyűrött ruhás ember valamit nagyon magyaráz, kicsit rossz érzésem van, ez az ember túl közel áll hozzám, Japánban ezt így nem szokták, kellemetlen helyzet, a lehellete is rossz szagú, most hirtelen két kézzel megfogja a vállam és elkezd finoman rázni, ütemesen, mi a fenét akarhat? egyre jobban ráz, felébredek, nyugi, mondom Jutkának, nem lesz semmi baj, kocognak a poharak a konyhában, egyre erősebb a rázkódás, megszólal a hangosbeszélő és egy női hang erőltetetten jókedvű hangon bejelenti, hogy jelenleg földrengés van, de nincs ok aggodalomra, mert ez a ház földrengésbiztos, azért ha éppen a liftben lennénk, gyorsan szálljunk ki, majd ugyanezt angolul is, majd megint japánul, újra és újra, felvételről, egészen addig, amíg már annyira nem aggódok, hogy az szinte túlzás, inkább dühös vagyok, hogy mit ordibál már ennyit ez a maca hajnali ötkor, amikor már nem is reng semmi.
Aztán lassan újra elalszunk.
Aki mar atelt valimyen szintu foldrengest, tudja, milyen erzes. A teljes bizonytalansag nehany masodperce. Az ember kapaszkodna, de igazan nincs mibe. Nagyon paranyinak es elveszettnek erzi magat,...aztan ahogy jott, olyan hirtelen el is mulik az egesz. Jobb esetben.
VálaszTörlésNekem eddig szerencsére csak jobb eseteim voltak és elmúltak. De beszéltem olyannnal aki Kobében volt kilencven-valahányban (asszem '95). Azt mondta, nem volt kétséges, hogy ez a Big One, mert repült a zongora. Pedig Kobéről mindíg azt tartották Japánban, hogy "szép hely és még földrengés sincs".
VálaszTörlésNekem is csak jobb eseteim voltak. A legkellemetleneb egy lepcsohazban ert, amikor az egesz lepcsosor elkezdett hullamzani a labam alatt eleg sok emelet magassagban. Volt am beszaras! Csak nehany masodpercig tartott, de nekem egy orokkevalosagnak tunt :o)
VálaszTörléshúú, azért ez elég húzós lehetett. Japánban volt az eset?
VálaszTörlés