- Látszik, hogy nem ide házasodtam: a férfiak NEM mondják az asszonyuknak, hogy "anata", csak a feleség a férjnek. A férfi cserében nemes egyszerűséggel leomaézza asszonyát, ezzel is mintegy kijelölve helyét az univerzumban. Manapság persze változnak a dolgok; az újkori szamuráj már néven is szokta szólitani az asszonyi személyt (pl. Masako) sőt, - horribile dictu - még becézni is (Masako-chan) lehet. Pusztul a világ.
- Némileg finomítja a fentieket, hogy megtudtam; az omae az eredetileg honorific term volt; vagyis a beszélőnél magasabb rangú embereknek mondták, de - állítólag - a yakuzák elkezdték használni és lejáratták szegény omae-t...
- Meg, hogy van olyan is, hogy "kimisama" vagy kisama", hasonló fejlődéstörténettel, mint az omae. Azt hiszem, több yakuza-mozit kellene néznem.
- És hogy az osakai nők a "mi" helyett ("watashitachi" vagy "atashitachi") azt mondják, hogy "uchira" de az "én"-re nem mondják, hogy "uchi". A fene sem érti ezt...
- Aztán amikor erről beszélgettünk, eszembe jutott, hogy ha az "én" nem is, de a "te" magyarul is több verzióban létezik, hiszen az "ön" és a "maga" mi más, ha nem ilyen udvarias verziója a "te"-nek? Ráadásul, van (volt) olyan, hogy "kend", amiről egyszer mintha azt hallottam volna, hogy a feljebbvalóknak mondták eredetileg. Lehet, hogy csak elfelejettük ezeket...?
Oldalak
▼
2009. augusztus 5., szerda
Én, te, ő - update
Utánanéztem ennek-annak a korábbi bejegyzésem kapcsán és akkor most jelenteném a fejleményeket:
én: magam, jómagam, személyem, csekélységem...
VálaszTörlésKétségtelen, hogy ez nem olyan széles skála, mint a japánoké; amikor először hallottam arról, hogy van külön fiú-én, lány-én, udvarias-én, arcoskodó-én, öreg-én, akkor elképedtem. Az meg egyenesen lenyűgözött, hogy külön számneveket használnak a kúp alakú tárgyakra.