2016. január 17., vasárnap

Best of 2015

Kicsit lassú ez az évkezdés, legalábbis blogilag, pedig egyébként van pörgés, rendesen...

Mint ahogy az már hagyomány, kiposztoljuk a tavalyi év legjobb fotóit. Mint ahogy az már hagyomány, most is késhegyig menő vita dúlt a családban, azt, a 10-be? még a 100-ba sem tenném be! vagy pedig NEM, azt nem engedem kidobni!!! de végül valahogy mégiscsak megállapodtunk, ezuttal az alábbiakban.

A Top 100-ban, amit egyébként itt lehet megtekinteni, van egy rakás makrókép, virág-lepke-bogár, ennek az oka egy új makrólencse, ami azóta más rendesen megszolgálta az árát, és akkor még nem is posztoltam a képeket, amiket a borneói dzsungelben csináltam az év végén.

Kanda-gawa

Még a tavalyi télen volt egy jó kis vasárnap délelőtt sétám, a Shitamachiban (alsóváros), ott jónéhány Best 100 fotót sikerült lőni, közte ezt, az ütött-kopott vízparti házakról.


Ide nem jössz be!

Egy kutya, amint gyanakvóan néz. Bár lehet, hogy csak unatkozik...


Buddha a kertben

A Nezu múzeum kertje régi kedvencünk, itt már irtunk is róla egy külön posztot, tavaly egyszer nyáron mentünk el, ilyenkor általában nics sok látnivaló a kertekben, de nagyon megbarátkoztunk ezzel a Buddha-szoborral.


Kagurazaka, bon odori

Augusztusban, a rekkenő hőségben tartják a bon fesztiválokat, Kagurazakán ez különösen vidám, sok a táncos (van még másik is a Top 100-ban)


Asakichi ryókan, Ise

Judit ősszel Isében járt, onnan van sok Top 100-as fotó is, de ez a legjobb, nagyon birom a geometriáját a házaknak.



Barátokkal, pirosban

Nincs is jobb, mint babrálni a kamera beállitásaival, ez is így született, van egy olyan opció, hogy csak egy színtartományban engedi be a szineket, a többi marad fekete-fehér. Egyébként ez egy jó kis kiránduláson volt, Kirigaminén.



Shisen-do, Kyóto 

Egy gyönyörű, és a szokásosnál kevésbé zsúfolt, templom, ez a bejárata.


Kőlámpás

Ugyanaz a templom Kyótoban, az azáleabokrok között kikukucskáló, szokatlan alakú kőlámpás kihagyhatatlan volt, és, hála az új 70 mm-es lencsémnek, játszottam egy kicsit a mélységélességgel is.


Maiko

Okké-okké, kicsit klisé, de azért mindig ütős maiko-kat, mert Kyótoban szigorúan ez a geishák neve, fotózni egy hagyományos háttér előtt, de az vesse rám az első követ aki ellenállt volna a kisértésnek...



Tokiói ősz

A sárguló levelek szintén megunhatatlan téma, és ez egy jól sikerült kompozició Judittól.


Az is hagyomány, hogy minden évben megy nálunk a fanyalgás, miszerint "tavaly jobb volt a felhozatal", bár most valahogy a fene tudja, tényleg jobbnak tűnik, ti mit gondoltok? Itt vannak az eddig fotók, ha valaki esetleg akar böngészgetni: