2015. szeptember 28., hétfő

Bajúsz Kapitány

Ami Magyarországnak a menekültügy, vagy ha valakinek úgy tetszik: migráns válság, az a japánoknak az alkotmány értelmezése. Bár nem állítanám, hogy ezen családok vesznek össze, mint ahogy odahaza hirlik, de a japánokhoz saját magukhoz képest legalábbis heves vérmérséklettel vitáznak, a parlamentben pedig még túl is tesznek rajtunk!

Caravaggio sem festhette volna meg szebben...
Ha valaki nem ismerné a dolog hátterét: az amerikaiak által a háború után Japánra oktrojált alkotmány megtiltja a hadsereg fenntartását és csak az úgynevezett védelmi erőket, japánul jieitai, engedi meg és ezeknek bevetését rendkívül szigorú szabályrendszerhez köti. A jelenlegi miniszterelnök, Abe Shintaro, először megpróbálta megváltoztatni az alkotmányt, de mivel ez itt nem megy csak úgy pikk-pakk, mint odahaza, bármekkora többséggel is bir valaki, megelégedett azzal, hogy a jelenlegi alkotmány keretein belül, némi ügyes jogi csűrés-csavarással, adjon nagyobb szabadságot a fegyveres erők külföldi bevetésére. Részletekbe nem mennék bele, akit érdekel itt utánanézhet (vigyázat, angol!), a lényege, hogy ezek a törvény lehetővé teszik, hogy bizonyos, jól meghatározott esetekben a hadsereg az ország határain kivül is, preventiv módon bevethetők legyenek.

A felmérések szerint a szavazók többsége nem támogatja ennek ellenére a kormánypártok, ki azért, mert nem ért vele egyet, mások pedig, mert úgy gondolják, ilyen esetben magát az alkotmányt kellene módositani, de a kormánypártok – többségüket felhasználva - keresztülnyomták változtatásokat, igy aztán most van tüntetés, obstrukció, miegyéb, ahogy azt kell. Dúl persze a kulturkampf az interneten is, rendesen. Ennek keretében a hatalmon levő Liberális Demokrata Párt (LDP) a weboldalán közzétett egy kis kawai videót amiben a hangsúlyozottan fiatalkorú Akari-chan a metrón ülve kérdezgeti az igen a tájékozottnak tűnő Bajúsz Kapitányt, Hige-no-Taichó, hogy minderre miért is van szükség és persze Bajusz Kapitány mindenre pontosan megfelel. Kicsit nyálas, alákérdezős, de hát mindenki úgy tolja kontentet, ahogy tudja.


A dolog ott kezd izgalmas lenni, hogy az ellenzék sem volt rest, fogták a videót, és Akari-chan hangját behelyettesítették egy felvágott nyelvű, érettebb leányzóval, aki pontról pontra megválaszolja Bajusz Kapitány kissé izzadságszagú érveit, kezdve onnan, hogy ugyan mi a francért kezd el beszélni hozzá a metrón, senki nem kérte! Az inyenceknek, értsd: japánul jól tudóknak, ajánlom mindkét verzió alapos, többszöri végighallgatását, a második Akiri-chan-on kifejezetten jókat lehet röhögni, ahogy szivatja az öreget. Ami a nézettséget illeti, sokatmondó, hogy az ellen-verziónak több, mint kétszer akkora a nézettsége és nagyságrenddel több "like"-ja van, mint az eredetinek....


Na jó és akkor én mit gondolok mindenről? Hát elnézést, de ez olyan öregecskedő, egyfelől-másfelől válasz lesz: egyrészt úgy gondolom, hogy 70 évvel a háború után Japánt is megilletik azok a jogositványok, amelyek egy egy normális országnak általában járnak: fenntartani egy hadsereget ami krízishelyzetben megvédheti, ha úgy gondolják, részt venni egy nemzetközi békefenntartó küldetésben és adott esetben közösen is fellépni szövetségeseivel. Ezenfelül magam is úgy vélem, hogy Kina egy terjeszkedő, agressziv hatalom, ami ellen nem árt valamelyest készen állni, különös tekintettel, ha szemet vetettek olyan területekre, gondolok itt a Senkaku szigetekre, ami az ország fennhatósága alá tartozik. Nem beszélve Észak-Koreáról, erről a gyilkos kis rezsimről, ami éppen atombombát barkácsol a sufniban, hogy fenn tudja tartani egy klikk hatalmát, aminek bűnei legalábbis a sztálini Szovjetunióhoz mérhetőek. Nem egy nyugodt sarka ez a világnak, nehogy azt higgye valaki....

Másfelől az egész tényleg büdös egy kicsit… Japán még korántsem dolgozta még fel a második világháborúban elkövetett atrocitásokat, amik, azért hozzátenném, nem mérhetők a náci Németországéhoz, nem nézett szembe a múlttal, nem ismeri el a hibáit, és az alkotmányos farigcsálás mögött bizony érződik egy "megmutatjuk-ezeknek-a-büdös-kinaiaknak" jellegű, avas, revansista mellékiz is. Nem beszélve arról, hogy a Senkaku-szigetek körüli vitát egyértelműen az agyatlan jobber provokáció, az addig magánkázben levő szigetek állami felvásárlása, robbantotta ki. És arra végképp nincs magyarázat, hogy ezeket a változtatásokat miért kell sumák módon, a szavazók megkerülésével, erőből átnyomni, miért nem vállalja fel a miniszterelnök erről a nyiltsisakos vitát...?

De jó dolog is beledumálni mások országába...!

2015. szeptember 21., hétfő

Naplemente, fesztivál, Shinjuku

....a felhőkarcolók mögött lebukó nap fénye megcsillant a mikoshit diszitő arany főnixmadár kitárt szárnyán - és tényleg, valóban igy is történt, csak bizonyitékom nincs róla, mert az első tucat kép után, még jóval a naplemente előtt, lemerült a kamerában az elem. Pedig a hely, az idő és a cselekmény hármas egysége tökéletes harmóniát mutatott ma délután.

Hely: Shinjuku állomás környéke
Idő: napos
Cselekmény: a Kumano jinja éves fesztiválja, mikor is mikoshi-ba, vagyis hordozható szentélybe ült a kamisama és hivei körbecipelik Tokyó legforgalmasabb állomása körül.


Szeptemberben egyébként egymást érik a matsurik. Elég lett volna kisétálni a szomszédos shótengai-ra, a bevásárló utcára, hogy részt vegyek a napéjegyenlőség, a rizsaratás, meg az őszi telehold tiszteletére rendezett ünnepen. Ma, amikor reggel bicajjal tettem egy nagyobbacska kört, legalább öt kisebb-nagyobb matsuri előkészületeit láttam.

Engem azonban kifejezetten a Kumano-jinja érdekelt és ennek két oka is van. Az egyik a “kodak moment” reménye. Shinjuku a legforgalmasabb, legmodernebb városnegyed; reklámokkal teli, zsúfolt, neonfényes. A toronyházak háttere előtt elvonuló, doboló, skandáló, happi-kabátos emberek menete igéretesnek tűnt. De van egy másik ok is. Néhány éve a Kii-félszigeten csavarogtunk és jártunk a Kumano-jinjában is, a mai matsurit rendezőjének anyaszentélyében, melynek emblémája az a háromlábú varjú, ami a Japán Labdarúgó Szövetség, a JFA címerállata lett. A potenciális fotótémákat el lehet képzelni. Hagyjuk.



Itt van azért néhány kép, meg mozi, amit már a telefonommal lőttem.

video


Matsuri-témában egyébként már irtunk néhányszor, igy az általános hangulatot nem részletezem, itt és itt utána lehet olvasni.