2015. június 28., vasárnap

A világ legélhetőbb városa?

Azt írta az újság, hogy Tokyó a világ legjobb helye, "the world's most livable city"*. Igazából több ilyen lista is van, a Wiki konkrétan hármat is felsorol, és a jó helyzéseket többnyire Bécs, Melbourne, Zürich és néhány másik svájci, kanadai, skandináv illetve ausztrál város viszi el, mit keres közöttük Tokyó? Mint egyetlen ázsiai nagyváros, Tokyó egyértelműen kakukktojás, és mivel csak a Monocle listáján van az első 10-ben, az olvasóban könnyen felmerülhet, hogy pusztán arról van szó, hogy magazin hírhedten sznob és japán-mániás főszerkesztője úgy vélte, hogy a Shibuya - Omotesando - Roppongi háromszög piedesztálra emelése, mert abban biztos vagyok, hogy "Tokyó" alatt ők ezt értik, több újságot ad el, mint egy újabb unalmas svájci város elsősége. Mindazonáltal, ha már igy alakult, érdemes összeszedni a PRO-kat és a CON-okat, ahogy azt manapság szokás mondani.

The PROs, avagy miért is JÓ Tokyóban lakni?


  • Mert mindig történik valami: egy ekkora városban nehéz unatkozni, Tokyóban pedig közel lehetetlen és a bőség zavarával kell küzdeni, ha programot akar magának az ember, igaz, ez sem mindig könnyű feladat...
  • Mert isteni a kaja: hacsak valakinek nincs betonból a nyelve, gyorsan észreveszi, hogy Tokyóban eszement jókat lehet enni, és itt nem csak a japán kajára gondolok. Szerény véleményem szerint ebben a kategóriában verhetetlen, és nem is olyan drága...
  • Mert itt dolgozni jó: közhely, de az életünk legnagyobb részét a munkahelyünkön töltjük el, tehát nagyon nem mindegy, hogy ott hogyan érezzük magunkat. Tokyóban dolgozni JÓ, elsősorban azért, mert itt nem kell elmagyarázni, hogy nem amiatt dolgozunk, hogy ne toljon le a főnök, hanem mert bizonyos dolgokat meg akarunk tenni, és emiatt addig nem nyugszunk, amíg azok meg nem történnek, úgy, ahogy ezt elterveztük.
  • Mert jól lehet keresni: ne álszenteskedjünk, ez is fontos! igaz, a yen zuhanása meglehetősen megtépázta megtakarításaink vásárlóerejét, de még azért így sem rossz és cserébe jobban megy a gazdaság.
  • Mert jó a közbiztonság: aki ismer, tudja, hogy nem vagyok különösebben biztonság-paranoiás, az új lakásban első dolgom volt kikapcsolni a riasztót, de azért azt tényleg birom, hogy soha, semmilyen körülmények között nem kell aggódódni emiatt. Na jó, majdnem.
  • Mert szép: amilyen ronda Tokyó egy nagylátószögű objektívven át nézve, annyira szép, ha ezt lecseréljük egy telére. Értem ezalatt, hogy ha képesek vagyunk ignorálni a kontextust, ami erős akaratot és folyamatos traininget igényel, akkor nagyon sok szépséget találhatunk ebben a városban.
  • Mert pezseg a kultúra: akinek van valamelyest affinitása a hagyományos japán kultúrához, annak ezt nem kell magyarázni, mert nyilvánvaló. De nem csak erre gondolok; például Tokyó, New York és London mellett, kihagyhatatlan állomása minden nagy képzőművészeti kiállitásnak, vagyis ide mindent, de tényleg mindent! elhoznak. Az persze más kérdés, hogy beférünk-e, de erről majd a CON-okban...
  • Mert Ázsiában van: Kelet-Ázsia csodálatos egy hely, töménytelen történelem, kultura és gyönyörű táj van innen alig néhány órányi repülőútra, helyek, ahová aligha juthatnék el, ha nem ezen a környéken laknánk.
  • Mert egyszerű az élet: lehet, hogy meglepő, de Tokyóban minden nyelvi nehézség, ó azok a kanjis nyomtatványok! ellenére sokkal egyszerűbb elintézni egy hivatalos ügyet, mint Magyarországon, ahol a nyelvet állitólagosan anyanyelvi szinten ismerem. Az adóbevallást is megcsináljuk magunk, egy este alatt, odahaza még nem mertem ilyen vakmerő vállalkozásba fogni.

The CONs, avagy miért NEM JÓ Tokyóban lakni?


  • Mert messze vannak a barátok, a család: hát ez bizony igy van, persze Új-Zéland még messzebb lenne, és itt a Skype is, és emiatt, ha már egyszer nem lakom otthon, szinte mindegy, hogy Londonban vagy Tokyóban vagyok. És hát, barátok már itt is vannak...
  • Mert ronda: az antitézise a mikro-szépségnek a makró-rondaság; persze lehet azt mondani, hogy izgalmas (az), meg, hogy futurisztikus (az) vagy hogy falusias (az), de az nem anullálja azt a tényt, hogy a város döntő része bizony elég csúnya.
  • Mert sokan vannak: ahogy ezt már megénekeltem, ez itt a legnagyobb, mondhatni az Ősbaj, és ebből vezethető le az undok dolgok, tömött metrók, szűkös lakások, ésatöbbi. De hát ez meg olyan, hogy ha ezt nem bírja valaki, ne jöjjön ide, úgy tűnik, mi bírjuk. És egyébként ebből a rosszból azért származik egy rakás jó is, pl. erős gazdaság, jó kaja, satöbbi, hiszen több ember több okosságot talál ki...
  • Mert nem Európában van: Európa egy jó kis kontinens, bár sokan küzdenek rajta, hogy ne így legyen, és hiányzik is rendesen; jó lenne túrázni a Dolomitokban, ejtőzni vidéki angol kocsmákban, csavarogni Párizsban, csak, hogy néhány példát mondjak. Ezt mind elég nehéz Tokyóból megtenni... Az persze igaz, hogy ha másutt laknék, jó eséllyel az lenne az egyik CON, hogy "nem Japánban van".
  • Mert nem lehet szinházba járni: hogy miért nem, annak sok oka van, például, hogy gyakorlatilag nincsenek szinházak, figyelem: kabuki-noh-bunraku most nem számit! Igaz, persze, hogy ilyen téren el mi vagyunk kényeztetve; Budapest kevés várossal szemben jönne le vesztesként... Régebben egyébként a komolyzenét is idesoroltam, de azóta rájöttem, ez csak pénzkérdés.
  • Mert messze a természet: persze, mit is vár az ember egy 30+ milliós városban? Az igazság az, hogy ahhoz képest nem is olyan nehéz kikerülni a zöldbe, kiváló egynapos túrákat lehet tenni. De azért ez nem ugyanaz, mint otthon, ahol 10 perc alatt az erdőben vagyok.
  • Mert jöhet a Nagy Földrengés: ez nem tréfadolog, tényleg jöhet, és akkor nagyon nem lesz jó itt lenni, de remélem, hogy ezt nem élem itt meg. De úgy vagyok ezzel, hogy bár ez egy valós kockázat, azért mégis csak egy a sok közül, és ha jobban belegondolunk, nem is a legnagyobb.
  • (nem, a fukushimai sugárzás nincs a CON-ok között)
...és akkor a konklúzió? Van-e kúlabb lakhely Tokyónál a Föld kerekén a Tokyó Reloaded szerint?

Be kell vallanom, hogy nem érzem igazán kvalifikáltnak magamat ennek az eldöntésére, mert ugyan elég sokat utazgattam már a világban, de Budapesten és Tokyón kívül eddig huzamosabb időt csak Zalaegerszegen töltöttem, ott is csak a Magyar Néphadsereg jóvoltából. Maradjunk így hát annál az óvatoskodó megfogalmazásnál, hogy Tokyó egy kellemes, élhető hely, abban biztos vagyok, hogy sokkal élhetőbb, mint bármi más Ázsiában, de azért egy San Francisco - Stockholm - Sydney - Auckland - Torino viszonylatban már elbizonytalanodnék, ki kellene előbb próbálni... De az, hogy egyáltalán felmerült, már nagy dolog, mutatja, mennyit fordult a világ azóta, hogy a hetvenes években még a Nők Lapja "Hetedhét országból" c. rovatában szörnyűlködtünk a Tokyó forgalmasabb pontjaira kihelyezett oxigénautomatákon és a fehér kesztyűs betolóembereken, és ez azért nem volt puszta kommunista propaganda.

----------------------------------------

* Ez csak egy recenzió, mivel a Monocle magazin, a "vedd meg, csórókám!" elvet követve, nem teszi közzé az anyagait a weben, hát azért sem veszem meg!

2015. június 7., vasárnap

Hiyashi chúka

Ahogy azt még egy korai posztomban is kifejtettem: a hiyashi chúka egyértelműen nyári étel, nagyjából májustól októberig kapható. A neve azt jelenti, hogy "hideg kínai", a kínai itt a chúka soba, vagyis a "kínai metélt" rövidítése, ami viszont a rámen* egy kevésbé közkeletű neve. Voltaképpen hideg, rövid lére eresztett rámen, és ahogy azt mondani szokták: jó étel annak aki szereti. Én speciel igen.

Azért nem arról van szó, hogy a rámenről egyszerűen csak leöntenék a levet és lehűtenék, ennél azért szofisztikáltabb a dolog, pontosabban egyszerűbb, mert a misztikus rámenlevet nem kell nagy kondérban napokig rotyogtatni, hanem gyorsan össze lehet ütni egy kis shóyuból, ecetből és szézámolajból. A tésztát ki kell főzni és folyó víz alatt kihűteni, és csinosan ráhalmozni szép hosszúkásra vágott belevalókat. Ami az utóbbiakat illeti, ezek itt talán még fontosabbak, mint a rámennél, lehet benne chashú, főtt csirke, rák, kurage, vagyis medúza, imádom! uborka, főtt tojás, paradicsom, gyömbér, babcsira és még ki tudja mi minden más. Leöntik a szósszal, tesznek mellé egy kenet karashit, csípős japán mustár, és már készen is van. Mi pedig ezt a sok finomságot végül majd mi az evés előtt jól összekavarjuk és hangos szürcsöléssel** elfogyasztjuk. Otthon is ki lehet próbálni, nem adok receptet, keressetek rá a neten és találtok rengeteget. 


Mint mindenből, ebből is van jó és kevésbé jó, utóbbiakat szerintem főleg arról lehet kiszúrni, hogy chashú helyett felvágottat tesznek rá, fúj! A hiyashi chúkát sok olyan étterem is a menün tartja, ahol egyébként nem mernének rámennel próbálkozni, és sokszor egész elfogadhatók is vannak köztük. De az igazi hiyashi chúka persze mégiscsak az, amit egy valódi rámen-szakács készít el, már persze, ha nem zsenánt neki, az egyszerűsége okán. A minap ráakadtam egy ilyenre, az új házunk környékén, biciklitávolságra. Nem volt csalódás, különösen az extra vastag, szinte már udon-méretű! tészta volt nagyon finom, de a belevalókkal, csirkehús, uborka, rák, tojás és babcsira, sem volt baj, mondjuk én nem bántam volna egy kis chashút is. Tervbe vettem, hogy hamarosan nekifutok itt a rámennek is, ha már a hiyashi ilyen jó volt, majd tudósítok.


------------------------------

* Még több poszt a rámenről ezen a linken
** A figyelmes olvasónak nyilván feltűnik, hogy a szürcsölés, tekintve, hogy nem forró az étel, teljesen funkciótlan, de mit lehet tenni; így jobban esik...