Történelemlecke édesen

A カステラ (Castella) eredetileg a Pão de Castela (Kasztíliai kenyér) névre hallgatott és portugál kereskedők honosítottak meg Japánban. Az alaprecept tojás, cukor, liszt, méz és tej keveréke, amit esetleg zöldtea porral vagy nádcukorral ízesítenek. Ezt téglaformában sütik meg és töltelék nélkül, vastag szeletekre vágva tálalják. Hagyományosan elegáns, értékes ételnek számított és valószínűleg ez magyarázza, hogy máig gondosan becsomagolva, aránytalanul magas áron kínálják.

A japán - portugál kapcsolat története egyébként valóságos kalandregény. 1542-ben egy portugál hajó, kedvezőtlen szelektől hajtva, letért útjáról és Nagasaki közelében vetődött partra. A kikötővárosban kereskedő-lerakat létesült, ami az európai kultúra, tudomány, vallás és persze a soha-nem-látott áruk és a konyhaművészet közvetítésével hamarosan virágzásnak indult. A jezsuita hittérítők, köztük Xavéri Szent Ferenc, sok követőre találtak.

A shogunok hamarosan megelégelték a nyugati métely terjedését, betiltották a keresztény vallást és elrettentő példaként néhány tucat hívőt keresztre feszítettek.

Érdekes módon, a japán elzárkózás idején Nagasaki mégis megmaradt az egyetlen nyílt kikötőnek - igaz, már nem a portugálok, hanem a hollandok vezetésével, akik csupán kereskedtek, nem térítettek.

Kétszáz éven keresztül, 1641 és 1855 között, Japán egyetlen kapcsolata a világgal ez a holland kikötő volt, ami Nagasaki mellett, egy mesterséges szigeten működött.

Az első európai kapcsolatra a máig használt portugál jövevényszavak emlékeztetnek: a castella mellett a pan - kenyér, tabako - dohány, tempura - olajban sült zöldség, birōdo - bársony, sarasa - nyomott pamutszövet és ki tudja, mi okból a jōro - locsoló kanna.