Három mázsa, ha csattan: akibasho

A sumóra eléggé rájárt a rúd mostanában, botrány botrány hátán, lebundázott meccsek, drogozás, ijime*, yokozuna kocsmai verekedése, majd ezt követő eltiltása, és mindezt megkoronázta az illegális baseball fogadások ügye. Ez utóbbi első hallásra nem tűnik akkora nagy dolognak, de felszínre hozta a sumó és a szervezett alvilág kapcsolatainak problémakörét. Nem mintha ez nem lett volna köztudomású, a yakuzába belépni mindig is egyike volt a lehetséges életpálya-modelleknek a kiöregedett rikishik számára, de mivel a botrány ezt öszödibeszéd-szerű letagadhatatlansággal hozta a felszínre, még a kényelmetlen tényeket nagy egyetértésben asztal alá söprő japán közbeszédben is kiütötte a biztosítékot. Vizsgálat, vezetőcserék, fejek hullása és mindennek tetejébe a nyári, nagoyai tornát nem közvetítette az NHK élőben. Ez aztán már tényleg skandallum a javából, besokallt a nemzet, egyszóval ideális időpontnak tűnt kimenni a Ryógoku Kokugikanba, az őszi tornára, az akibashora.

A megtisztulás már a kapuknál megkezdődik: hangosbemondókon jelentik be, hogy az "erőszakos szervezetek" a yakuzának tudniillik ez a kódneve, tagjainak tilos a belépés még jó, hogy nem hoztam el a nyakbaakasztós yakuza-igazolványomat, muhaha, és hogy elhatárolódnak ezektől a csúnya bácsiktól ja, ha ez ennyire egyszerű, akkor jó. A meccsek már reggel óta folyamatosan mennek, de persze a kutyaütőkre kevesen kíváncsiak, mi a juryo osztály meccseire érünk ki, ekkor még alig lézengenek, a legfelső kategóriára, a makuuchira azért a jobb helyek illetve ülőketrecek, megtelnek, de telt házról szó sincs. Négy óra felé indul meg a makuuchi bevonulása, már ekkor feltűnik, hogy mennyi külhoni rikishi van a legfelsőbb osztályban, ronda szőrös gaijinok jegyzi meg Judit, akinek úgy tűnik, más szempontjai is vannak a szurkoláskor, mint hogy ki tudja a legszebb shitatenagét dobni. Fölöttünk nagy kiáltozás indul; az Ibaragi prefektúrából származó Kisenosató fan klubja hangol, az átlagéletkor 60 körül lehet. Hiába, a fiatalok inkább focit néznek manapság...

A grúz Gagamaru kezd a japán Kyokunankai ellen és remek meccsen kikap pedig milyen szép nagy ember és mennyire jó neve van! Jók a meccsek és ilyenkor még aránylag gyorsan pörögnek, az alacsonyabb rangú rikishiknek nem engedik a sok totojázást; egy dobbantás, egy szájöblítés, egy marék só, oszt' gyerünk! Később majd lassul a tempó, többször is legugolnak és stírölik egymást kettéharaplak, öcsisajt! mielőtt összeugranának. Régen a maukuchiban még nem volt limitálva az idő, akkor indultak amikor készen voltak, mekkora lehetett, amikor két rikishi fél órán át dobálta a sót és nézett egymással farkasszemet! csak hát a TV-közvetítések miatt ezt is korlátozták először 10, majd 6, végül 4 percre, pusztul a világ**.

Közben újra életre az ibaragi szurkológárda, mert jön a földijük, Kisenosató. Csalódniuk kell, mert az orosz Aran földhöz teremti, de azért udvariasan megtapsolják a győztest. Általában is úgy tűnik, hogy ez nem hazai kedvencek napja: Tosayutaka és Takamisakari is veszít. Ahogy jönnek sorba az egyre fontosabb meccsek, kezd nyomasztóvá válni a külföldi túlsúly: bolgár, orosz, észt, grúz na és persze a mindenvivő mongolok, japán már csak mutatóba, azok is többnyire kikapnak. A következő emlékezetes pillanat az, amikor az ügyeletes jó-gaijin, az észt Barutó, cuki óriásbébi-arca van, nem keveredik botrányokba, és nem túl szőrös, rátolja az ellenfelét egy törékeny öreg nénire az első sorban. A nénit kihúzzák, mielőtt megfulladna, majd csakhamar kitámogatják az arénából. Szerencséjére, mert az ezt követő szőrgaijin-rangadón a bolgár ózeki, Kotooshu majdem pont ugyanoda zuhan be a grúz Tochinoshinnel, ezt már nem úszta volna meg a néni ilyen simán, szerintem nem ártana már egy szabály, hogy aki kevesebb kiló, mint ahány éves, ne ülhessen az első sorba.

Ezután Harumafuji gyorsan kivégzi Wakanosatót, ismét egy pont Mongóliának, majd jön a veterán Kaió meccse egy újabb mongol, Tokitenku ellen. Kaió már 38 éves, ő a közönség kedvence, hatalmas üdvrivalgást kap, hiába, ő most a legmagasabban jegyzett japán rikishi, az egyetlen hazai ózeki. Mi is szeretjük, ő már akkor is itt döngölte az agyagot, amikor Tokyó még csak "loaded" volt! és együtt örülünk a közönséggel, amikor egy yoritaoshival kitúrja a dohyóból a mongolt.

Persze a utolsó, Hakuhó meccse a főattrakció, két nekifutás kell, hogy körbe tudják vinni az összes szponzorzászlót, a McDonalds'nak öt is van, nyilván az az üzenet, hogy ha ilyen szép testet akarsz magadnak, egyé' te is sok mekit! a nagy kérdés az, hogy az Asashoryú kiebrudalása miatt egyeduralkodóvá vált yokuzuna képes-e folytatni és túlszárnyalni Chiyonofuji legendás, 53-as nyerősorozatát. Képes volt, bár mai ellenfelének, az eddig nyeretlen japán Homashónak egy pillanatra azért volt esélye: egy ellenlökésnél megcsúszott a yokozuna lába, de összességében Hakuhó elég biztosan vette a kanyart. Minden jel arra mutat, hogy egy jó darabig senki sem fogja tudni megállítani a mongol bajnokot, és hamarosan az Futabayama háború előtt elért, megdönthetetlennek hitt 69-es csúcsát is túlszárnyalja***.

Tehát legenda van születőben, és ez mindig izgalmas dolog... Ám ennek ellenére a sumó hosszabb távon továbbra is nagy bajban van, nem lehet tudni, merre tovább. Sokan Japánban úgy vélik, hogy a gaijin-invázió nem tesz jót a sportnak, elvesznek a hagyományos értékek stb. vagy inkább, mert bántják a magyart japánt? és legjobb volna visszagyömöszölni a gai-dzsinneket a palackba, de kérdés, hogy ez utóbbi esetben kit fog érdekelni a másodosztályú hazai sumósok belterjes meccsei és még inkább: ki fog egyáltalán birkózni? A sumó utánpótlását régen a vidéki parasztgyerekek adták, akiknek ez volt az egyike a kevés felemelkedési lehetőségnek. Manapság erre van sok más, jóval könnyebb út is annál, minthogy valaki éveken át félholtra pofoztassa magát nálánál idősebb-erősebb fiúkkal, ja, és szegény parasztgyerekek meg egyáltalán: gyerekek! egyre kevésbé vannak Japánban. Annál több az ambiciózus, Daginak vagy Pufinak csúfolt tinédzser Mongóliában, Kelet-Európában, Braziliában és akkor még nem is beszéltünk az afrikai sumó szinte határtalan lehetőségeiről! Persze, ha hagyják a sumót tovább elgaijinosodni, akkor az újabb hazai yokozuna várása a Messiáséval kerül egy szintre és ez sem fogja nagyon növelni a japán nézőszámot. Ám ezt könnyen ellensúlyozható lehetne azzal, hogy a sumó egyre népszerűbb a világban, és ez nem is véletlen, hiszen ez egy izgalmas, látványos, nem túlzottan véres és főleg érthető küzdősport, ahol a győzelmet nem vitatható módon adott vagy éppen vett! pontokkal döntik el, hanem az esetek túlnyomó többségében a vak is látja, hogy ki nyert. Csakhogy családi példánál maradjak: Judit abszolút vevő egy kis sumó-nézésre, míg egy box-, birkózó-, vagy akár judómeccsen halálra unná magát. Ám, ha még tovább globalizálják a sportot, az sok változást követelne meg; gaijin-barátabb sumóiskolákat, átláthatóbb tornarendszert, vagy akár horribile dictu! külföldön is rendezett basho(ka)t. Na de ez még odébb van...

Ha valakit behatóbban érdekel ez a sumó-dolog és meg akarja érteni a lingót, amivel hadonászok, ezt az oldalt ajánlom, itt minden le van írva és a meccseket is real-time lehet követni. Ez pedig a fenti nap videós összefoglalója. Itt pedig van még egy csomó kép.

---------------------------------------

* fiatalabb-gyengébb társak szivatása, lelki-fizikai megalázása, nemes japán iskolai hagyomány, sumó-istállóba oltva, még haláleset is volt nemrég.

** közben olvasom, hogy az Index tudósitójának nem jött be igazán ez a meccs előtti maszatolás, hát nem vagyunk egyformák, na.

*** update: és azóta már meg is döntötte, as-of-today 56-nél tart