Nihon esete a Nagyvilággal

Kérdezi a taxis, kinek drukkolok majd ma éjjel hát a japánoknak! mondom, hitetlenkedik, tényleg, és miért? majdnem mérges leszek hát mer' itt lakom bmeg, kinek másnak drukkoljak?! fejét csóválja, kicsit rosszallóan, nincs ez így rendjén, a gaijin szurkoljon gajinnak, japán a japánnak, ez a világ rendje. Mert Tokyóból nézve a világnak két része van; a puha-meleg Nihon és, túl a tengeren, az érdekes, de veszélyes és kicsit ellenséges Nagyvilág, ahol nem értenek magyarul japánul és minden nagyon MÁS. Persze, a japánok tudják, hogy a Nagyvilág valamicskével nagyobb, mint Nihon, és megértik, hogy tulajdonképpen nem is a Nagyvilág MÁS, az olyan, amilyennek lennie kell, hanem Nihon. Ebbéli hitüket megerősíti a sok turista, aki idejön és mindent lefotóz; Fuji-sant és cseresznyevirágot, ez még rendben lenne, de a kapszula-hotelt és kávéautomatát is, ami pedig köztudottan nem érdekes.

Namármost, ami MÁS, az ugyan lehet érdekes, de szeretni-, és drukkolnivaló az mégicsak a mi saját hazánk, ez természetes, és ebből következően az is természetes, hogy a Nagyvilág, az magának drukkol nem pedig Nihonnak, amelyik értelemszerűen nekik MÁS. Ekkor aztán jövök én, és beletenyerelek ebbe a szépen felépített világba, miezmár? Az meg aztán, hogy ráadásul én még a koreaiaknak is szurkolok, na; az aztán főleg gyanús...!