Amikor Okada mestert a riporterek megkérdezték, hogy ugyanmégis, miből gondolja hogy a japán válogatott a legjobb négy közé juthat a világbajnokságon? azt a - maga nemében kikezdhetetlen logikájú - választ adta, hogy de hiszen ez a koreaiaknak is sikerült már egyszer! Bár ebből nem derül ki egyértelmű, hogy Okada kantoku a koreaiakat becsüli-e le, vagy Japánt fel, egy dolog azonban világosan látszik: "E" csoport ide vagy oda, igazi ellenfél csak egy van, pontosabban kettő.
Nem a győzelem a fontos tehát és persze főleg nem a részvétel, hanem csak és mindenekfölött Koreát kell lenyomni, lehetőleg mind a kettőt, ezen és csak ezen! múlik a csapat szereplésének megítélése odahaza és egyúttal Okada edző mennybe- vagy éppen pokolba-menetele. Az első fordulót a két nagy ázsiai rivális kiválóan abszolválta, mind a görögök elleni dél-koreai 2:0, mind pedig a legalább ilyen dicsőségesnek tekinthető Brazília elleni észak-koreai 1:2 fogcsikorgató elsmerést váltott ki Roppongi bárjaiban. Ám jött a második forduló és a Maradona-csapat mert Argentína már csak ezen a néven ismeretes 4:1-re leiskolázta Dél-Koreát és eközben a tokyói tudósító nem sok könnycseppet látott elmorzsolni a szemek sarkában. "Nagy volt a szájuk, leszólták a japán csapatot, aztán most jól lebőgtek!" kommentálta Itó-san, akit nő létére ugyan egyáltalán nem érdekel a foci, de a Hont nem engedi bántani. Ehhez képest a Kék Szamurájok, pontosabban Szamuráj Kékek, mekkora baromság is már ez! szoros meccsen, kissé szerencsétlen góllal megesett 1:0-ás veresége a hollandoktól maga volt a tömény diadal, és remény bőségesen maradt az utolsó fordulóra is.
Aztán jött a Portugália - Észak-Korea, amikor elkezdtem írni ezt a posztot még csak 5:0 volt, de volt még hátra 10 perc, Judit nem bírta tovább nézni és bezárkózott a szobába, minek örülsz kiabált onnan víg kurjongatásom hallatán ezeket a szerencsétleneket biztosan agyonlövik és lehet, hogy neki van igaza és mégsem erkölcsös egy sztálinista csapatot hét góllal megküldeni, de hát ez is csak azt bizonyítja, hogy a foci kegyetlenebb sport a boxnál, hiszen ott 4:0 környékén biztosan leléptették volna őket.
A meccs után a televizióban a kommentárok még visszafogottan sajnálkozóak voltak, az első félidőben egész jól tartották magukat meg, hogy néhány sajnálatos védelmi hibának köszönhetően, ám e mondatok között is ott guggolt egy icipici lenéző sajnálkozás. A nép, az istenadta nép, persze nem lesz majd ilyen píszí és beszól majd rendesen, rakétával lövöldözni, atombombát barkácsolni, arra persze van eszetek mondják majd az izagayákban a második sör, no meg főleg az utolsó forduló után, mert hát, a legszebb öröm, mint azt jól tudjuk, mégsem a gólöröm.
-----------------------------------------
Ez a poszt - némileg más formában - korábban már megjelent a Sakká Nippon Daihyó blogon is.
Szia, Bence!
VálaszTörlésA másik oldalról is így működik a dolog. A koreaiaknak minden versenyen csak az a fontos, hogy a japánoknál előrébb végezzenek.
94-ben az Ázsia Játékok után még egy olyan összeállítást is leadtak a tévében, hogy mely számokban győzték le Japánt.
A koreai oldal talán, ha lehet, még betegebb. Az idén valami évforduló alkalmából ünnepélyesen kivágtak egy rakás cseresznyefát Seaulban, amit még annó a japánok ültettek...
VálaszTörlés