Olyat máshol is láttunk már, hogy nem egészen arra gondolunk, mint amit mondunk. Pl. ha azt mondom, "bármikor hívhatsz" az nem azt jelenti, hogy örülnék hajnali háromkor egy telefonnak. De azt a fajta nagyüzemi mellébeszélést, mint amit a japán ember és nyelv képes produkálni, én más kultúrában még sohasem tapasztaltam. Vannak rá külön szavak is: tatemae és honne*. Tatamae az, amit hallunk és mondunk, honne pedig az, amire valójában gondolunk. A dologban az a szép, hogy többnyire mindkét fél meglehetős pontossággal sejti, mi a honne a másik tatemaé-ja mögött, de azért maradnak a tatemae-nél.
Nézzünk egy példát! Tanaka úr hazajön a szabadságáról és - ahogy azt illik - omiyagét, úti ajándékot hoz a főnökének:
Tanaka: Ezenkívül, ez egy kis apróság**, amit önnek hoztam. Csak egy kis kínai tea.
Főnök: Nahát...! Igazán nem szabadna ilyet tennie...!
Tanaka: Csak őszinte tiszteletemet szeretném vele kifejezni.
Főnök: Igazán nem lenne szükség erre!
Tanaka: De higgye el, nagyon le vagyok önnek kötelezve...!
Főnök: Igazán úgy gondolja? Hát akkor köszönettel elfogadom.
De mi lehet e kis párbeszéd honné-ja? Valami ilyesféle:
Tanaka: Ezenkívül, vettem önnek egy meglehetősen drága ajándékot. Kínai tea. Remélem észreveszi, hogy díszdobozban van...
Főnök: Nocsak. Látom, tudja a kötelességét.
Tanaka: Csak azért hoztam, mert tudom, hogy elvárja.
Főnök: Persze, hogy el. Végül is, a főnöke vagyok, vagy mi?!
Tanaka: Elismerem, ki vagyok szolgáltatva önnek.
Főnök: Ki hát. Na, ne vacakoljunk tovább, adja ide, aztán menjen dolgozni!***
A tatemae és a honne persze nem csak a személyes kapcsolatokban lapul meg, hanem az üzleti életben is jócskán jut belőle. Emlékezzünk csak Yamamotó úrra; volt ott is tatemae bőségesen.... a sok rémtörténet a japánokkal való tárgyalásról jelentős részben a tatemae kijelentések honne-ként való értelmezéséből származik. Ám, mint mindennek, azért ennek is megvan az előnyös oldala... Mert hát, ugye, nem gondoljuk komolyan, hogy a japán eladónő azért mosolyog ránk olyan kedvesen, mert annyira vonzónak talál bennünket? Mégis, szerintem jobb ez, mint egy őszinte, goromba, nem, nem magyar! német eladónő, aki nem köntörfalaz, alakoskodik, hanem érezteti, sőt, talán ki is mondja: utál minket. A tatemae és a honne tehát nem csak elfedi a valóságot, hanem keretet teremt egymás elviseléséhez is. Persze, csak ha érted, hogy mondom.
---------------------------------------------
* szó szerint "homlokzat" (建て前) és "igazi hang" (本音)
** szó szerint: "unalmas dolgot"
*** az eredeti szöveg, japánul tudóknak (egy nyelvkönyvből van, de elég életszerű):
Tanaka: De ano, kore, tsumaranai mono desu ga... Uroncha desu.
Főnök: Iyaiya...! Sonnakoto shitemoraccha komarimasu.
Tanaka: Honno kimochi dake desu.
Főnök: Wazawaza, sonnakoto shinakutemo iindayó!
Tanaka: E, demo hontoni itsumo osewani natteorimasunode...
Főnök: Só desuka? Já, enryónaku itadakimasu.
Ez jó kis összeállítás volt !
VálaszTörlésÉs a klasszikus kiotói példa:
tatemae:
vendéglátó:Bubuzuke demo ippai dó doszu?
"Mit szólna egy csécse ocsazukéhoz?"
honne: "Most már lassan haza is mehetne"
ebben a nyelvkonyvben vannak meg mas hasonlo szellemessegek is? :)
VálaszTörlésNode ki az a Suzuki ? :D
VálaszTörlésA Suzuki az a Tanaka úr leánykori neve... de már kijavítottam, köszi.
VálaszTörlés@Janka: a japán szövegben önnmagában semmi vicc nincs; az csak egy, az életből lesett párbeszéd. Translation by bonakovács.
VálaszTörlésA honne milyen körben mutatkozik meg (család? barátok? munkahely)?
VálaszTörlésMekkora egyéni eltéréseket tapasztaltál (vagy a honne olyan, mint a gravitációs hullám: csak elméletileg bizonyították)?
Ez a kettősség nem ugyanaz, mint nálunk, ha valaki udvarias, vagy nyersen őszinte?
A honne nyilván annál inkább jellemző, minél közelebbi a kapcsolat az emberek között. De azért simán "becsúszhat egy kis tatemae" a barátok vagy családi körben is.
VálaszTörlésPersze, ez a kettősség mindenütt jelen van valamennyire, csak Japánban valahogy sokkal pregnánsabb és szembetűnőbb. Az egyéni eltérések hatalmasak lehetnek - ez a nagy baj minden nemzetkarakterisztikai jellegű kijelentéssel: igaz lehet az átlagra, de ettől az egyén drámai mértékben eltérhet, így az egyénre következtetéseket levonva könnyű az előítéletek világába csúszni...
Történt olyan, hogy japánok (nem tudván, hogy érted őket) valamilyen megjegyzést tettek gaijin-okra (akár jót, akár rosszat)?
VálaszTörlésPersze, sokszor. De jobb ezeken nem felkapni a vizet....
VálaszTörlésIde való a mondás: idegeskedni annyi, mint magunkat büntetni mások hülyesége miatt. Van ebben egy kis buddhista filozófia is, nem?
VálaszTörlésGondolom, a nálunk élő külföldiek is tudnának mesélni.
@Bence: hat ez idestova két éve volt, de csak most vettem észre véletlenül... és úgy látom, nem vetted észre a humort a megjegyzésemben. :) bár elég implicit volt, semmiféle tatemae-honne ügy ^^
VálaszTörlés