Árulás

Szomjúhozom, bedobom a százyenest, nyomom a gombot, semmi. Nohát, milyen furcsa, mondom, biztosan csak valami félreértés. Szinte gondolkodás nélkül dobom a második érmét, még egyszer semmi, WhaaatT? hirtelen azt hittem, valami féregjáraton Budapestre kerültem, mert ott még rendben lenne a dolog, ügyes, mondanám, de Tokyóban? Ilyen a 11.5+0.5 évem alatt egyszer sem fordult velem elő!

Jó, persze, tudom; ha felhívnám a telefonszámot, ami az automatára van írva, biztosan visszafizetnék a 200 yenemet, nagy bocsánatkérések közepette, még talán valami ingyen italkupont is kapnék, de hát annyit nem ér az egész. Különben is: nem ez a lényeg, hanem az ELV. Megcsaltak, kiraboltak, itt is megkezdte munkáját az bizonyos a szürke pép, ami majd szép lassan megeszi az országot, és akkor majd itt sem működnek az automaták, kátyusak lesznek az utak és meg kell számolni a visszajárót. 50 éve múlva ehelyt bizonyára emléktábla lesz majd "Itt kezdődött Japán végromlása" felirattal.

Igy hát inkább kiteszem a szégyenfalra, ebben az automatában, öt percre Nakanojima állomástól a Nambu-senen ne bizzatok, ez egy csaló, nem is igazi japán!