Merre is van Tokyó?

Hülye kérdés, merre lenne, hát keletre. Pedig nem is, hanem sokkal inkább észak-keletre van; a legrövidebb útvonal ugyanis nem a délkör irányában, hanem a Budapest, Tokyó és a Föld közeppontja által meghatározott sík és a Föld felszínének metszete mentén vezet (remélem követtek..), ami nagyjából Szentpétervár-Helsinki irányába esik. Aki már repült Japánba, az tudja, hogy a gépek mindig elkalandoznak messzi északra, nohát, ezért. Így a frankfurti, müncheni és egyéb európai átszállásokat messze übereli a helsinki; a 11+X (X=1-2.5 óra) helyett 9+2-t kell csak utazni, ami hatalmas különbség. A rövidebb repülési időnél talán még fontosabb a dolog pszichológiai oldala: nincs borzasztóbb, mint a tudat, hogy miután 11 óráig egy székbe préselve, telelő büdösborz módjára átvészeltük a transzkontinentális utat, még oldalvást kell menni egy jó ideig, pedig ezzel az erővel már otthon is lehetnénk. Ennél csak egy borzasztóbb van; amikor egy ilyen teljességgel felesleges úton a pilóta Budapest fölé érkezve bejelenti, hogy a köd miatt inkább Schwechaton száll le, mint ahogy ezt hazafelé menet tette, és ráadásul azzal súlyosbította a dolgot, hogy további kellemes utazást kívánt...

Tehát mindaddig, amíg be nem indul a Budapest-Tokyó közvetlen repülőjárat, vagyis becslésem szerint még úgy 50 évig, Budapestről Helsinki lesz a legjobb átszállóhely Tokyó felé. A Finnair már csak ebből van levezetve, becsszó nem szponzorálnak az északi tesók, különben is; szólhatna ez a bejegyzés az Aeroflotról is, de nem szól, nem is tudom, miért*. A Finnair amúgy meg kulturált, tele van üres üléssel, és a stewardesszek pedig többnyire anyai ösztönökkel megáldott, nagyranőtt lappföldi parasztlányok, akik pontosan tudják, hogy mire van szüksége az utasnak a hosszú, kimerítő úton: kedves szavakra és néha egy-egy extra sörre.

Még néhány érv Helsinki mellett:

• a laptopozás a reptéren nem megtürt, hanem támogatott tevékenység; ingyen wifi és praktikusan kialakított konnektorok vannak a váróhelyiségekben
• egész jó áron lehet áfonyás vodkát kapni (kár, hogy már dugig voltam pakolva)
• olyanokat lehet hallani a hangosbemondón, hogy "illve köllnen kükszi malkó" és hasonlók, és ettől nekem mindig jó kedvem lesz

Szóval, jól utaztam? hát nem mondhatnám, sőt, konkrétan pocsékul, de az nem Helsinki meg a Finnair hibája, hogy meg voltam fázva, meg egyáltalán; még a kilenc óra is hét-nyolccal több a kelleténél. De mivel ez a blog nem rólam szól, ezzel nem is untatjuk tovább az Olvasót.

-------------------------------------------

* Nem igaz, tudom. Azért, mert legutóbb, amikor Moszkván át mentem, egy kövér, zöld döglégy körözött a kabinban és amikor végre elaludtam, rámszállt. Bár ne bántsuk azt a legyet: összehasonlíthatatlanul barátságosabb volt, mint az orosz stewardess.