A hírek szerint Tokyoban a kóyó* most van a csúcson, a TV időjárásjelentése szerint jelenleg levelek 70% van elszíneződve (mert bemondják, becsszó!), az idő is szép volt, így bringára ültem és elgurultam a Jingu Gaien parkig, mert az híres a ginkófáiról. Szép volt, ahogy igérték, baj épp csak annyi, hogy ezzel Tokyó pártízmillió többi lakosa is tisztában volt, mi több; jelentős részük meg is kívánta tekinteni és főképp le akarta fényképezni az őszi leveleket, minek következtében lépni sem lehetett, nemhogy biciklizni. A populáció maradék része a kóyó megtekintését az autójából gondolta abszolválni, így az Ichó-Namiki úton akkora dugó volt, hogy még.
Na ebből elég, gondoltam amikor átverekedtem magam az autók között, menjünk innen. Épp egy stadionszerűség előtt voltam, kihallatszott, amint nagy örömködés folyik benn, itt tessékmondani most mi megy? baseball? nem, kiderült hogy rögbi. Ilyet se láttam még, jó, akkor legyen rögbi, vettem egy jegyet ezerötért és bementem. Már ment a meccs, NTT Komu (ez a communication-ből jön) és Mitsubishi Sekigahara játszott; jó kéttucat bikanyakú, zord tekintetű vadember ölte lelkesen egymást a pályán, épp előttem értek el egy "try**"-t; ez az, amikor valakinek sikerül a labdát (tipikusan vagy féltucat védőjátékossal együtt) begyömöckölni az ellenfél alapvonala mögé. Leültem a harmadik sorba, vettem egy sört, sütött a nap, kellemes meleg és gyönyörű, lapos őszi fények, hát akkor lássuk!
Most nem irom le a rögbi lényegét és szépségét, mert megtették már ezt sokan mások, egyébként is csak csupa közhely jut eszembe, ráadásul ezek jelentős része angolul: férfias sport, adrenalin-packed, not for pussies, satöbbi. De a lényeg, hogy noha kevés más sport van amit a rögbinél távolabb áll tőlem (aki ismer, tudja, hogy nincs kifejezett rögbis alkatom), és bevallom, nem is értettem a játék minden mozzanatát, most meg már mér' ők jönnek?! nézni kiváló móka volt. A rögbi Japánban meglehetős népszerű, van profi liga (ez a meccs is az volt) sok külföldi játékossal, de a válogatott sem rossz, úgy tudom benne vannak a húszban a világranglistán. Ráadásul 2019-ben Japánban lesz a rögbi világkupa, így várható, hogy a sportnak lesz egy kis felfutása az elkövetkező időkben. A meccset végül az NTT nyerte 35:24-re, néhány ügyes elfutással hamar szétzilálták a Mitsubishit, akik aztán ugyan nagyon küzdöttek, fel is jöttek a végén, de már későn.
Mindent összevetve remekül szórakoztam. Lehet persze azt mondani, nem is alaptalanul, hogy egy ilyen szép őszi napon nagyjából bárhol jól éreztem volna magam, de mégis; izgalmas meccs volt, hajtás az első perctől az utolsóig, buzdítás, de semmi fikázás, hajtás és nulla nyavalygás, és főleg: nem voltak ultrák, kurvaanyád meg indulavonat csak tele stadion, fiatalokkal-öregekkel, sőt, még gyerekekkel, nőkkel is. Mit rontottunk el, hogy nálunk ilyen nincs?
* szinesedő őszi levelek. Megjegyzem: ez is egy frappáns kifejezés...
** állítólag magyarra "cél"-nek fordítandó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése