A japán, a felületes látszattal ellentétben, igencsak befogadó kultúra. Sokáig a kínai hatás határozta meg az ország kultúráját, onnan jött az írás, a vallás, építészet miegyéb, majd a XIX sz. közepétől a nyugati, először angol és német, később döntően amerikai befolyás. Ami izgalmas ebben, az a mód, ahogy Japán ezeket a hatásokat megemészti; az átvétel soha nem tökéletes és teljes, mindig marad valami csavar a dologban és az eredmény gyakran merőben eltérő lesz; nem jobb vagy rosszabb csak más. Így lesz a pirosra festett, túldíszített kínai templomokból természetes színű, nemesen egyszerű és puritán japán templom, a rockzenéből J-pop, a laomian levesből rámen, a "sexual harrasment"-ből "sekuhara".
Most például éppen Halloveen volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése