A tokyói horgász - hasonlóan a tokyói kőfaragóhoz és a tokyói balett-táncoshoz - nincs egyedül; sokadmagával ül a Kanda-gawa egy, erre a célra elrekkentett része körül és reméli, hogy fog halat. Mivel fizetett is, nem is keveset, hogy itt ülhessen, reményei gyakran valóra válnak. A kellően beszedált halak kötelességtudóan odaúsznak a horoghoz, és bár minden bizonnyal van bennük valami homályos rossz érzés, elmosódó emlék arról, hogy mi fog következni, vitézül beleharapnak a horogon fickándozó kukacba. Ilyenkor kihúzzák, megtapizzák és lefényképezik őket, ez ugyan kicsit kellemetlen, de végül is elviselhető, majd visszaengedik őket a Kanda-gawába, ahonnan jöttek. Indulhat a samsara újabb körforgása. Vajon hány élete van egy halnak?
Vajon itt is mehet olyasféle rongyrázás mint a fényképezésnél?
VálaszTörlésPersze. BÁRMILYEN hobbi esetében első a felszerelés! Erről itt irok: http://tokyoreloaded.blogspot.jp/2010/08/maniakku.html
VálaszTörlés