Megeszik a napot

Hát ez nem megy, feladom. Azt gondoltam, most ne kínozzuk magunkat az írásjelekkel, elég, ha szavakat tanulok, jó sokat, és akkor majd egyre választékosabban fogok beszélni japánul. De már látom, ez nem fog menni, ha nem foglalkozom a kanjikkal. Pedig tényleg jól elvagyok írás-olvasás nélkül; ha kapok valami fontos levelet, azt felolvastatom, ha irnom kell, azt leírom kompjuteren fapadosan (jó sok hiraganával) vagy lediktálom, aztán a kollégák meg kisimogatják. Akkor hát minek kínlódni ezekkel a megjegyezhetetlen krikszkrakszokkal*?

A kanji nem is az íráshoz, hanem a beszéd miatt. Ez elég hülyén hangzik, de rögtön megmagyarázom.

A japánban öt magánhangzó van: a, i, u, e és az o; nagyjából úgy ejtik őket mint magyarul. Mássalhangzóból sincsenek túl jól eleresztve, r=l, b=v, h=f, a firnyákosabbakból (gy, zs, ty satöbbi) meg ne is beszéljünk, azok egyszerűen nincsenek. Marad úgy 15-20 mássalhangzó (azért vagyok ilyen bizonytalan, mert mivel önnmagában mássalhangzó a japánban szinte nem is létezik, így nehéz pontosan megállapítani, hogy magyar értelemben mennyi van). Mivel (majdnem) minden mássalhangzót követ egy magánhangzó (vicces lehet, amikor egy japán szerb-horvátul tanul! vajon hogy ejti azt, hogy zmrzlina meg krk?) kombinációk nagy része le van tiltva. Aztán egy másik részük meg egyszerűen csak nem fordul elő. Egyszóval a rendelkezésre álló hangkészlet meglehetősen korlátozott.

Ebbe a kis számú dobozba kellett belegyömöckölni annak idején az 5-6000 kínai irásjelet. Nem lehetett könnyű... a kínai hangkészlet összehasonlíthatatlanul gazdagabb, ott gyakorlatilag minden kanjinak van saját hangalakja**, így amíg pl. a kínaiaknak ez a két írásjel: 小 és 渉 teljesen másképp ejtődik, japánul mind a kettő "shó"-nak ejtendő. Leírva persze egyből mindenki tudja, hogy az első az a "kicsi" míg a második "kapcsolatban lenni valakivel". És ha azt mondjuk, hogy "kóshó" akkkor a hangzás alapján lehetetlen eldönteni, hogy a fejünkben a "negotiations" vagy "public name" vagy "welfare minister" vagy "school badge" vagy "(historical) investigation" vagy "ore deposit" vagy "noble" vagy "spring of yellow buds" vagy "licensed prostitution" vagy "authentication" van-e, vagy pedig inkább a Kóshó (1455-1457) korszakra gondoltunk éppen. És ez egyáltalában nem kirívó példa...***

Dehát akkor hogyan tudnak a japánok egyáltalán japánul beszélni? Nehezen. Kontextus rulez. Ha éppen üzleti tárgyaláson próbáljuk lealkudni a viszonteladó marginját akkor nyugodtak lehetünk; ha azt mondjuk, hogy "kóshó shimasu", nem fognak kuncogni és azt hinni, hogy éppen bárcás prostitúcióra biztatjuk őket. Na de mi van akkor, ha éppen a strici alkuszik? Nyilván, hogy a kontextus nem minden esetben teszi egyértelművé a jelentést... ilyenkor jön a kanji rajzolgatása, papírra vagy tenyérre vagy újabban inkább egy katakana-angolsággal odavetett szó, hogy pl. ez esetben mondjuk az, hogy "negó desu" (a negó az a negotiation japánosítása). Elég perverz az hallani, hogy az angolul alig (pontosítsunk: egyáltalában nem) tudó japán sararimenek angol (vagy annak vélt) szavakkal magyarázgatják egymásnak mire is gondolnak...

De ez még mindig nem a végső ok, amiért kanjikat kell tanulni; elvégre tudok én angolul (és élek is vele). Hanem mert másképp nem bírom megjegyezni azokat a nyomorult szavakat. Megőrülök. Van "kaishó" meg a "kaijó" (mind a kettő egyenként 8-10 jelentéssel), ott a "keijó" (6 jelentés) és a "keiyó" (4) aztán ugyanezek rövid "o"-val: kaisho (3) kaijo (3) keijo (6) keiyo (2). Ha eltévesztem, néznek rám bután (de nem szólnak, mert nem illik a főnököt kijavítani...). Csak úgy lehet rendet rakni a fejemben, ha tudom, hogy pl. a 会場-ban (kaijó = assembly hall) a kai az "találkozni", és ez ua, mint a kaisho-ban a kai (会所), és ez azt jelenti hogy klub (találkozás + hely). Rögtön helyére kerül minden. És akkor vannak olyen gyöngyszemek, mint a "nisshoku" (napfogyatkozás): 日食. Igy önmagában nem egy nagy szám, de ha tudom, hogy az első kanji azt jelenti, hogy "nap" ("nichi"), a második meg hogy "enni" ("shoku") akkor gyerekjáték megjegyezni, megeszik a napot, hát nem gyönyörű?!

Tehát minden rendben van, most már csak azt a 2000 kanjit kellene végre rendesen megtanulni, ami a gimnáziumi szintnek felel meg, piha, ez már szinte a nevetségességig lájtos, ahogy Nyelvész Józsi mondaná...

-----------------------------------------------

* ez most nem volt szép, mert igazából szeretem őket. Nézni.

** persze ott meg az bonyolítja a dolgot, hogy ua. a kanjit másképp kell kiejteni mandarinul, shanghaiul vagy éppen kantoniul. Hja, az élet nem egyszerű...

*** kisérletezésre javaslom a kiváló Nihongodict-et: http://www.nihongodict.com , ezeket az eredményeket is onnan szedtem