Utazás az Új Fővonalon

Mondjuk, ma Münchenben van dolgod. Felkelsz, ahogy szoktál, bemész a gyárba, mert még van egy meetinged kilenctől, ezt letudod, fél 11-kor elindulsz a Nyugatiba, a vonat 11-kor indul, fél kettőkor Münchenben kiszállsz, taxi, megteszed, ami kell, ötkor újra a vonaton, nyolckor már otthon szisszen a sör.

Na hát valami ilyesmi érzés a Shinkanzenen (mert, hogy ez azt jelenti: "új fővonal") utazni. Épp most tettem egy hasonló utat Osakába, ami nagyjából összemérhető távolság. Persze, ilyet a TGV is tud, ámde:

Q: mi van, ha nem Osakába megyek? A: Gyakorlatilag minden fontosabb helyre el lehet jutni a Shinkanzenen.

Q: mi van ha elkések? Ugrott a jegy? A: ne izgulj, 5 (csúcsidőben) - 10 (egyébként) perc múlva jön a következő.

Q: ezt hogy csinálják? A: passz...

Q: éhes vagyok, adj ennem! A: fantasztikusan jó és nem is túl drága o-bentó boxokat árulnak a csinos stewardessek.

Q: sört is akarok! ócsóér'! A: az is van, nem drága, csak a pofádat befogod, mert ez azért nem kocsma (ld. még később az ezzel kapcsolatos veszélyeket)

Q: elálmosodtam.... A: business class méretű és dőlésszögű székek. A legroomról nem is beszélve...

Q: annyira elfoglalt vagyok, hogy itt is dolgozni akarok. Méghozzá az interneten! A: no problemo, van WiFi a vonaton

Q: jó-jó, de lemerült a laptopom akksija! A: kérem, csatlakoztassa elektromos berendezését a középkonzolon elhelyezett áramforráshoz!

Q: majd jól kisiklik a vonat és meghalunk...! A: baleset alig, komoly (halálos) baleset pedig még soha nem fordult elő*

Egyszóval a Shinkanzen egyszerűen insanely cool, javaslom, szavazzuk meg, legyen otthon is!

*Pontosítok: egy haláleset már volt, amikor is az egyik utast felbosszantotta, hogy valaki részegen hangoskodik, felállt, és egy szamurájkarddal ledöfte az illetőt, és az meghótt.