Jó, akkor fél évre* visszaköltözöm ebbe a zsúfolt, meleg, zajos, kaotikus, ronda, lepukkant, de a végletekig kifinomult, élveteg, halálosan izgalmas dologba, amit jobb szó híján városnak hívunk, pedig ez már rég nem az, ez valami túlbonyolított szerkezet, amiben kiment a biztosíték, elromlott a fék, és most bután gurul a végzete felé, vagy éppen ellenkezőleg; egy túlméretezett falu, ahol ugyan leaszfaltozták az utakat, de az üres telkeken - és fejekben - még megterem a rizs, túlkoros kamasz, aki naponta meglep blőd éretlenségével és koravén bölcsességével, fafejű bürokrata; pontos elképzelése van, hogy mit csinálj és főképp, hogy mit ne, vagy inkább a virtuális valóság rétegei mögé rejtőzködő cyberpunk? leginkább egyik sem, mert mire gombostűre tűzöd, hogy meghatározd, kisiklik a kezeid közül és valami más lesz, hiszen nincs még egy város, mely ilyen gyorsan rombolná le és teremtené újjá magát. Ezt a várost szeretheted, gyűlölheted, akár egyszerre is, de megunni biztosan nem fogod, és megszabadulni tőle, azt nem fogsz soha, mert rád tekerődzik, visszahúz, bezabál és kiköp, csak hogy újra felfalhasson, de akkor már nem is ő az, hanem valaki más.
Így hát nem is Tokyo "reloaded" hanem én magam vagyok az; kis híján tíz év után - akár az azt megelőző tizenegy ott töltött évben - én leszek újra a lövedék a Mátrixban, meglátjuk, most merre repülök ki és mit találok el... Addig is, keresem, lefényképezem, megírom, hogy mi az ami megváltozott és mi az, ami nem, megpróbálom kihasználni, hogy újra frissek a szemeim, élesebbek az érzékeim, fürgébb az agyam és talán megint enyém egy darabig a shoshin, a "beginner's mind".
Most szólok: ez egy középhaladó blog lesz; nem magyarázok el mindent, de kérdezni persze lehet, ha valami nem világos. Biztosan lesz majd kaja, építészet, business, meg még ki tudja, mi minden más. Egyvalami biztosan nem lesz: sítúra. Arról ugyanis itt olvashattok (nem mintha nagy esélyem lenne az elkövetkező fél évben gyarapítani túráim számát..). Majd kialakul. Meglátjuk. Addig is, ha érdekel, akaszkodjatok rám az Atommal, RSS feed-del meg efféle hasznos kütyükkel és követhettek a Twitteren is, hátha eszembe jut napközben is valami okosság.
Hát akkor tolom...
PS: A japán szavakra az un. Hepburn átírást fogom használni, mert a magyar átírástól kiráz a hideg, bocs. Vagyis "Tokyo" és nem "Tokió", "chashu" és nem "csasú" és "shiso" nem pedig "siszó".
-------------------------
* ez azóta idejétmúlt információ, ld. a részletes magyarázkodást ebben a posztban.
jól kezdődik, erős a szöveg.
VálaszTörléslesz még ebből könyv is (v fogpiszkáló:)
Tényleg jól kezdődik, de aggódom, mert középhaladó blog. Pl. mi az a Mátrix?
VálaszTörlésNa jó, tudom, valami :-) film
(meg kéne már néznem...)
A kezdes tenyleg utos es elvezetes stilusra utal. Teccccik!
VálaszTörlésMivel mar napok ota mindenbe belekotyogok, azt szeretnem elmondani, kedves Kobacsi-san, hogy rad a Malackaraj blogon figyeltem fel, ahol a rantott hus "alternativajakent" a rament javasoltad (az alternativ szot viccnek szantam!). Annyira abszurdnak tunt a beiras, hogy rakattintottam a felajanlott linkre (erre). Es lon! Vilagossag :o)
Beleolvastam egy-ket irasodba (ossze-vissza, persze) es megkedveltem a blogodat. Most aprankent igyekszem vegigmenni az irasaidon es nem hozzafuzni mindegyikhez egy tonnanyi megjegyzest. A visszafogottsag is egy ereny, amit foleg a Tavol-Keleten becsulnek meg igazan! Nalunk ez nem szamit annak.
Japanban sohasem jartam, de igy is erdekel a szamomra kisse felelmetes vilaguk. Es nem tudom, hogy alakult ki bennem, de a japan lett a kedvenc kajam. Nem most, hanem 20 evvel ezelott. Es nem csak a sztereotipiakrol (szusi/szasimi) beszelek - azok is nagy kedvenceim -, hanem a hetkoznapi japan konyharol! Apropo, olvastad Badar Sanyi konyvet: Jappan?
En magyarul a magyaros irast hasznalom,...meg akkor is, ha nincs meg hozza a megfelelo karakterkeszletem.
Nem akarok rad akaszkodni se Atommal, se RSS feed-del. Egy egyszeru kommentelo maradok :o)
(igen, eltávolítottam, mert az előző megjegyzésem tele volt helyesírási hibákkal és azt nem birom)
VálaszTörlésHát ennek örülök... még ha az átírásbeli ízlésünk különbözik is (bár talán észrevetted, hogy én sem vagyok következetes és néha magyar ékezeteket teszeka Hepburnra - mert néha így esik jól és ez az én blogom :).
A Jappán-t olvastam, teljesen jó volt, volt egy ilyen kapjuk-be-a-világot hangulata, amit nagyon bírtam és sok minden visszaköszönt a 90-es évek elejéről. Szóval, kedves Attillajukkaja, csak kommentelj, nyugodtan, RRS és Atom nélkül, ahogy jólesik! Yókoso!
Sajnalom, hogy eltavolitottad az elozo bejegyzesedet. Neha en is ruhellem, amit hirtelen beirok, mert tele van melleutesekkel, de altalaban ezek a legoszintebb es legertekesebb beirasaim/gondolataim. Nehez azt mondani valakinek, hogy vallalja fel az elso felindulasbol irt bejegyzeset, barhogy is sikerult az. Valoszinuleg en is toroltem volna a helyedben. A japan kulturahoz pedig abszolut nem illik elso felindulasbol irni.
VálaszTörlés(A helyesirasi hibakat pedig csak egy ovodas hinne el neked. Nyugodtan ird meg, amit gondolsz. Nekem megteheted. Nem sertodom meg.)
Orulok, hogy olvastad a Jappant. En nagyon jol szorakoztam rajta.
ugyanaz mint a mostani, csak kijavítottam az elgépeléseket, becsszó!
VálaszTörlésJa, azt hittem, valami izgalmas reszletrol maradtam le ;o)
VálaszTörlés