A kutya sírhelye

Mert ugye jön a gaijin, elkezd japánul tanulni; már túl van az iniciális sokkon, hogy akkor itt újra kell tanulnia írni, de hát, végül is a hiragana-katakana azért nem olyan vészes, a kanji nevű hegy teteje meg olyan sztratoszférai magasságokban van, hogy azzal most még nem törődik, tanulgatja hát a szavakat, a nyelvtant és egyszer csak észreveszi, hogy nini! itt nem kell igét ragozni! sőt, a főneveket sem! hohó, hát ez eccerű!!!

De csak lassan a testtel.

Nézzünk meg egy egyszerű dolgot: én-te (igérem, nem indítok nyelvtanfolyamot!): I-you, ich-du, ja-tű, yo-tu és még sorolhatnám.... Nem nagyon jut eszembe olyan nyelv, ahol erre kettőnél több szó lenne. A japánban a dolog már ott szétválik, hogy most fiú vagy-e vagy lány? utána meg, hogy hány éves vagy? kihez beszélsz? milyen szituációban: business meetingen, irodában, kocsmában, börtönben? és a legfontosabb: akivel társalogsz, az hozzád képest hol helyezkedik el a társadalomban: alattad, melletted vagy fölötted? esetleg gaijin vagy (mert ekkor - legalábbis a japánok szerint - feje tetejére a világ)?

Nézzük hát sorban a fiúk nyelvét (ez mégiscsak hazai pálya...), íme néhány példa az "én" szóra:

watakusi: politikus vagyok, beszédet mondok

watashi: üzleti meetingen vagyok (vagy gaijin vagyok és még azt hiszem - mert azt mondták - hogy nekem mindig ezt illik használnom)

boku: irodában társalgunk egymással

ore: kocsmában vagyunk, rugunk befelé

asshi: öreg vagyok és mesélek az unokámnak

És akkor a "te" variációi (a teljesség igény nélkül):

(semmi): vagyis, ha udvarias vagyok, akkor nem mondom azt, hogy "te" , hanem nevén nevezem az illetőt, ez esetben az erősorrend (pl. Mr. Ichiro Tanaka esetében) az alábbi:

Tanaka-sama: seggnyalós, és/vagy formális, kőudvarias megszólítás

Tanaka sensei: elvileg ez ugye, tanárt jelent, de ezt nem kell nagyon szigorúan venni; pl. amikor jöttek hozzám, mint építészhez a burkolólap-kereskedők, én is "Kobachi-sensei" voltam.

Tanaka (pl.) kacho: vagyis a hivatali címe, esetleg a nevével együtt. Nyilván el akarok adni neki valamit.

kacho-san, kacho: Tanaka-san beója vagyok, ha nem sokkal alatta, akkor nem kell a "san"

Tanaka-san: standard udvarias forma, ezzel tényleg nem lehet hibázni

Tanaka-kun: rangban alattam levőhöz (korban fiatalabb beosztott, alattam járó iskolatárs stb.), de csak, ha férfi

Tanaka: gimnáziumi vagy egyetemi osztálytárs, szigorúan ugyanazon az évfolyamon

Ichiro: áltisis osztálytárs, vagy akkor országos haverok vagyunk, hogy már legalább egyszer tartottam a fejét hányás közben. A másik lehetőség, hogy külföldön találkozom Tanaka-sannal, és akkor úgy mutatkozik be, hogy "I am Ichiro".

anatagata: muszáj valamit mondanom, de nem tudom a nevét és udvarias akarok lenni

anata: relatív udvariasan beszélek egy nálam alacsonyabb státuszban levőhöz, esetleg külföldihez (ami gyakorlatilag ugyanaz, ha japán vagyok), de az is lehet, hogy a feleségem szól hozzám

kimi: a beókhoz, tanítványokhoz, nem vagyok mérges vagy részeg

omae: letolom a beót vagy yakuza oyabun vagyok (ez esetben a többit el is felejthetem)

Galamblelkű gaijin főnökként én az omaét és a kimit nem használom (na jó, az utóbbit néha), de azért félreértés ne essék; én is csendőr-pertuban vagyok a beókkal, ez itt már csak így megy. "Shacho" (főnök) megy vagy "Kobachi-san", vagy a régieknek esetleg "Bence-san"; a hozzáillő igeformával. Mert ilyen értelemben igenis kell ragozni; van jónéhány, a fenti listának nagyjából megfeleltethető igeforma, igy nem mondom azt, hogy "watakusi wa iku" vagy hogy "ore wa mairimasu" pedig mind a kettő olyasfélét jelent, hogy "megyek".

No, hát ITT van az a bizonyos kutya elásva. De hát ez persze csak a füle vége...