Ez a kedvenc házam Tokyóban. Tervezője Shinohara Kazuo (remember this name!), a XX sz. végi japán építészet szürke eminenciása, matematikus, filozófus és építész, a nála jóval jobban ismert Toyo Ito, Hasegawa Itsuko és Sakamoto Kazunari mestere. Jellemző, hogy az angol Wikin még címszó sincs róla, pedig...
Ez tehát a Centennial Hall, a Hyakunen Kinenkan, ami a Tokyo Institute of Technology 100 éves évfordulójára épült, funkciója nem sok van (na jó, mondjuk múzeum + étterem), igazából egy absztrakt szobor, amely visszabámul a kaotikus városra, ami körülveszi. Az egyetemem bejáratánál áll, évekig naponta elsétáltam mellette, először nem értettem és kicsit bosszankodtam rajta, de végül fokozatosan egyre jobban lenyűgözött. Tíz év után visszatérve azt kell mondjam, hogy erejéből és enigmájából mit sem vesztett, talán csak a környezete romlott le olyan értelemben, hogy itt is egy "development" zajlott le és az Ookayama állomás körüli megkapó zűrzavar helyét átvette egy sematikus, kommerciális rend. Igy már kevésbé érthető a Hyakunen Kinenkan vagány, pökhendi gesztusa: majd adok én nektek Rendet!
Hogy lehet, hogy az aránylag egyszerű alaprajzi forma ilyen hihetelenül változatos és komplex tereket szüljön? Miért törik meg enyhén a tetején átfektetett fél cilinder? Miért van kivezetve a hátsó oldalon levő "száj" egész a félhenger pereméig? Biztosan nem azért, mert az építész ne lett volna tisztában azzal, hogy nem illik ilyen vékony peremeket hagyni... A Centennial Hall helyenként szándékosan ügyetlen, bizonytalan, provokatív. Sokan, sokfélét írtak már erről a házról, ezt most inkább nem ismételném el, csak annyit tennék hozzá, hogy számomra nincs Tokyoban még egy olyan épület, mely ehhez hasonló tökéletességgel ragadná meg a látszólagos káosz alatt rejlő bonyolult, asszimetrikus rendet, ami - szerintem - Tokyo egyik lényege.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése